Mindannyian változunk kicsit…
Ha nem máshogyan,
hát egymás kölcsönhatásaként.
Szeretve tanulja meg az ember
az alázatot, az önzetlenséget,
és minden olyat, mely csak nemesít,
s ami a legfontosabb,
hogy összekötve erősít a példa,
szeress gyermekem,
mert így, csak is szeretetet kapsz vissza,
s a gyermek azt a sok szót csak issza,
míg meg nem állapodik
a szeretet teljességében.

*

Valaha azt sem tudtam,
mit jelenthet a zaj nélküli lét,
de most, hogy ismerlek,
tudom, TE magad vagy a csend,
a nyugalom.
Én viszlek az árral,
Te néha visszatartasz, vagy kordában
és megszoktatod velem
a megszokhatatlant.
Mert mindannyian változunk kicsit,
ki így, ki úgy…
de én Hozzád változom,
s Te ugyanúgy tartozol lelkemhez,
mint az idom a másik idomhoz,
lankás homorod, domboromba épül,
s így készül, a mindenkori
összetartozás.

Veresegyház, 2009. május 19.