Valahogy abban az eltorzult világban
nevesincs érdekek közt vesztettem
el a boldogságom.
És most nem találom...
Úgy emlékszem, lilából hajló ezüstszínű volt,
de az előbb még itt kóborolt, akár a szél,
mely üres házak fölött semmit mesél...
Épp szívemből tépett darabokból
színezett az alkony.
Hazudott nekem.
Csak óvatosan és csendben...
Így írta át bús keservem.
...és még búsabbá a szívem...

Veresegyház, 2012. augusztus 25.