Ha megkérdeznék tőlem,
miért te és miért így,
válaszom, e képp felelne:

Mennyei erő az,
mely két lábam vezette
feléd,
s adott eléd
szerelmessé.

Amolyan életre szóló volt az,
se kép, se hang,
ahogy szívben áradt szét
az isteni anyag.

Első látásra, s ím -
elszakíthatatlan.
Pedig próbáltuk,
mégis hasztalan.

Éveknyi változás tett
erőssé akaratban.
Megáll az idő karjaidban.

S a vágy… Lázas költemény…
Csak a tiéd, s az enyém.

És mennyi vers!
Szent ég…
Veled indult,
s veled lesz vége is
szárnyaló létemnek,
míg hisz.

Veresegyház, 2012. október 20.