("Soproni" Geisz László költő emlékére +)
Szűnni nem akaró könny
vigasztalja eltékozolt lelkemet,
hogyan lehetett az,
hogy szeretett Istened
tudtom nélkül vett magához?
A nap azóta folyton áldoz,
folyton emlékezik.
Két éve már,
s én balga fájdalmam
csak most vétkezik.
Toporzékol, tombol, úgy vérzik
ajkamból a szó,
mely régmúlt napjaid nyomán
bánóan sajgó, fehéren fakó.
Vác, 2013. június 25.
