Kinyílik a lélek, amikor az ember szeretett másik felével, ölelkezve, becézőn duruzsol az ősz sokszínű és védelmező napsütésében. Olyankor a megszűnő világ eltompult zajai messzire szöknek. A lüktető és dobbanó emberi szívek egymásra hangolva beszélgetnek.
Gyönyörű párbeszéd ez. Féltő, óvó és gondoskodó. A szeretet puha érzése körbejárja a test fáradt zugait is. Olyankor nyugtató a csend, mely szerteárad a vénák mélyvörös sűrűjében.
Akkor tudja meg az ember, hogy az a másik, aki szorosan kapaszkodva éled gyengéd karjaiban, az a csoda, akibe minden pillanatban beleszeret.
Veresegyház, 2014. október 13.
