Egyszer eljön az ember életében az a pillanat, amikor szembesülnie kell a gondolattal, nem állíthatja meg az időt és nem forgathatja vissza. Hiába szeretne egy másik világban élni, azt kell élnie, ami számára adatott.

Mert nem véletlen az, ahol van, ahol léteznie kell. És az sem véletlen, akikkel léte alatt találkoznia kell. Hatalmánál fogva, saját akaratával változtathatja meg környezetét. Csupán tetteivel, szavaival alakíthatja társadalmát. Ez nem csak hatalmas szabadság, de felelősség is. Hiszen az ember teljes mértében felelős hátrahagyott nyomaiért. Legyen az lelki, vagy fizikai.

Az, akiket a sors mellé sodor, megoldandó feladat. Számot kell vetnie addigi életéről és felismernie, hogy a mellé párhuzamosan érkező emberek milyen szerepet játszanak életében. Az embernek tanulnia kell mindabból, amit saját élete ad. Azután másokat is tanítania, a jóindulat és szeretet jegyében. Mert nem hagyhatja, hogy akár egy lélek is elkallódjon. Bármilyen nehéz számára is, kísérletet kell tennie azért, hogy az a világ, amelyben él, szeretettel teli legyen. Ez az igazi cél.

Veresegyház, 2014. október 5.