Bizsereg szívemben a tudat,
hogy mindjárt megcsókolsz
és buja testemen vezeted végig
ujjaidat, le egészen a mélyig,
hol gyönyört kutat
adni vágyó közelséged.
Látni szerelmes lényed
nekem a menny, az örökkévaló
változás.
Vonzerő, kéjes sikoltás
a vad éjszakában,
hol megmártózunk
a hold fényében és egymásban,
kutatva azt, mi megtartja
bennünk a fényt,
kutatva a lágyat és a keményt.
Bizsereg testemben a vágy,
harctalan neszedben lágyan
lassú erőd vonz magához,
remegőn szeretve halmoz.
Fülledt terünkben
testem hófehér paplanok közt
erőtlen játszik erős öledben.
Izzadt testünk körött
zilált szabadságunk él,
eseng, követel és zenél,
zenél ódamúltú szép áriákat,
ránk rajzolva
gyönyörű árnyvágyakat.

Veresegyház, 2016. május 1.