Nem kerülhetjük el az elkerülhetetlent,
mit a sors tetteink szerint visszaad,
mert mind a jó és a rossz, nem várt módon
néha így, néha úgy, de visszahat,
és a kérdéseink, melyek közt elvész
a már rég elfogult tudat,
olykor válaszokba burkolt mély erény,
máskor út, vagy áldás, vagy halkulat.

Tenni hát úgy, mint szabadságra vágyó szív
kiben a könyörületesség utat mutat,
ki félelmét letette, mert tudja, kallódó
léptei közt vak eszménye csak keres, kutat.
Tenni a mélybe vájó, puha csendet,
ha múló csendből van kevés,
szeretni mellkassal az összetörtet,
elfogadni lángoló szívvel, ami egész.

De megalkudni sosem! Az léttel áldoz,
letöri az álmokat életre keltő szárnyakat,
és mit visszatart az önérzet,
az testbe zárja a lélekhangokat.
Nem kerülhetjük el az elkerülhetetlent,
mit a sors tetteink szerint visszaad,
ezért boldogságodért szíved szerint élj, s adj,
az majd megmutatja szent és igaz utad.

Veresegyház, 2016. december 25.