Változik minden, az örök rend szerint,
s ha néha az elme lázad, mert
túl messze tekint,
a végeredményt tudnia kell,
hogy a benne rejlő egyensúly
sosem borulhat fel.

Néha szenvedés a nap,
mit okolunk az lelkünkre is hat,
s látnunk, igen látnunk kell a fényt,
a másokba vetett reményt,
amely gyengéden felkarol,
amint a szívbe hatol.

Erős a vonzás, és túl a lényegen,
könnyedből nehéznek formált lényeken
áttetszőn képlékeny az idő,
mely csupán illúzió, elmébe szökő
kapzsi megszokás...
...de a lét titka a változás.

Veresegyház, 2017. február 12.