Mondd, ki vagyok én,
ki érted fél, téged követ,
éjszakákat átvirrasztva
egész lényével szeret?
Míg lépteid másfelé visznek,
tőlem el, hangtalanul,
sajgó szívemben minden
vágyakozásom visszaszorul.

Mert hát a dolgok, a fontosak,
mik tetteket kérnek,
csak égnek kezeid alatt,
és csak ígérnek,
és én riadva fojtom
csended önmagamba,
arcom bánata,
végzetem kínzó hatalma.
Hisz az idő, a kedves,
az a lényegtelen,
csak egy tudattalanul
szétmorzsolt jelen,
a semmi és a minden.

Túl a tengerek mögött
almafák érlelik étkeinket
magában hordozza a föld
mezítelen lépteinket.
De mondd, ki vagyok én,
ki érted fél, téged követ,
éjszakákat átvirrasztva
egész lényével szeret?

Vác, 2017. március 8.