Vártam és aztán láttam,
hogy minden hiábavaló.
Vártam, hogy majd...
de mégsem jött a szó.
Csak ültem, könnyeimben
vigasztalt a képzelet,
darabjaimra törve értettem meg,
amit nem lehet.
Kértem és aztán kaptam,
mit szívemben dédelgettem.
Kértem és lám...
megadta mind az Isten.
De az idő, amely
ellenünk tévedett,
lassan elvette tőlünk
a boldogabb életet.
Hittem, de most már
hinni többé, nem tudok.
Hittem, de most már
nélküled lassan meghalok,
mert vártam és láttam,
hogy minden hiábavaló.
Vártam, hogy majd...
de mégsem jött a szó.
Vác, 2017. március 9.