Meg kell, hogy köszönjem Istennek,
amiért magad mellé adott,
hogy boldogságban e mély szerelem
örök kincseddé alkotott,
s bárhová visz majd oldaladon a végzet,
mit látunk, hallunk, tapasztalunk
az szívünkből közös emlékként éled:
ahogy felvidít a bohó nevetés,
ahogy átölel a bújni vágyó féltés,
ahogy magával húz a bizsergő izgalom,
ahogy megment az Isten, az irgalom,
ahogy táplál a gondoskodó kéz,
ahogy a gyengéd szándék becéz,
ahogy védelmez a meghitt béke,
ahogy egyensúly veled a világ minden lépte.
Veresegyház, 2017. április 4.