Ez ilyen.
Magunkra maradt hitünkkel
éljük túl napjainkat,
mert ahogy egyedül születünk,
egyedül kell megküzdenünk
ezernyi vágyainkat,
s ha álmainkat
elmossa a szakadó eső, vagy sárba
térdepel alázott önérzetünk,
fényért kiált bennünk
a szabaddá emelő remény.
De néha kemény a föld,
s térdepünktől véresre horzsolt
lábainkat csak az Istenben
áldott idő gyógyítja, mert Isten
határtalan szeret,
önző vágyainkban is
féltve enged
útjainkon.
Vác, 2017. június 8.
