Nagyon szeretlek!
Néha belém hasít a tudat fájdalma,
miként lehetne nekünk még jobb?
Hogyan ültessek magamba még több türelmet,
hogy ne lásd rajtam, csak a boldogságomat!
Mert én csak boldoggá akarlak tenni!
Minden vágyódásom ekként való,
hogy szemeidben a lángot megőrizzem
és azokat a parányi tüzeket
ki ne olthassa a vénülő idő.
Cselekedeteim néha intő mértéke
mind csak késztetni akaró, bántani sosem.
Hordtam magamban a tetteket,
érintéseimben mindig csak szeretet honolt.
Most is és mindig csak szeretlek,
azokon az elárvult napokon is,
amikor csak lelkünk virágzik.

Vác, 2017. június 27.