Válóczy Szilvia: Mementó újra
2017. szeptember 05. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Mementó újra

Istenem, vedd vissza a lelkem,
mert e földi halandóságban csak elsorvad.
Szeretni színültig képes, de a jó
jóságába vissza nem fogad.
Elárvul a lét messze járó lábaim
talpalatnyi részében,
nincs ott se sarj, se élet,
csak a halál jár sötétség képében.

Oh halál, elmémig vetülten suhanj,
de lényegemből a szépet nem kapod!
Gyötrelmek közt zokogó testem
feledésben mélázó rabod.
Félelmek közt fogva két kezemben
teremtő csend hull szerte szét,
nem kívánja már e most világom
az elkiáltott utolsó reményt.

Istenem, kérlek, bocsásd meg,
hogy nem érzem magaménak e létet,
szívemben a lángoló poklok tüze
már régen hamváig égett,
s csak szerető nyugalmadra vágy
meggyötört, fáradt elemem,
kérlek, szent igazságoddal
altasd el a lelkem.

Veresegyház, 2017. szeptember 5.

wp_20170912_400_3.jpg

süti beállítások módosítása