Sárga, bozontos bundája,gomb szemének szikrája,puha, pelyhes mancsa,ő gyermekem mackója.
Piros szája füléig ér.Vajon hová tekintgél?Nem a mackó, a kisfiam,eltűnik nyomtalan.
De lám csak a kis játék,az is eltűnt, mit láték:együtt vannak, lapulnak,a szekrény mögött…
Huncut arcod felém nevet,mélyen csillog tekinteted.széttárt karod, kis tenyered,benne színes játékszered.
Drága, édes, pici gyermek,élted játszva tanulod meg,nagy autó, labda, könyvek,vidáman köszöntenek.
Szeretve rajong te érted,anya, apa ölel téged,briliáns, üde…
Sötét éj köszönt le ránk,apró fények árja csillan átaz egen, vadócan, nesztelenbuja táncot lejtve kedvesen.
S míg csendben keringőznek,víg mosolyba rejtőznekhamvas fellegek közt szelíden,puha álomból szenderülten.
Halk durmolás rombolja szét,e némaság tündérkertjét,hol…
A lét fátyla eltaszít,szívemből szerelmet szakít.Forró könnyem porig aláz,szenvedve kínra vadász.
Bennem üresség tolong,egyetlen szavad sem orvosol.Szerelmem érted haldokol,mert szíved soha nem harcol.
A kút mély és hideg.Testem reszketve didereg.Nótád szétrombolja…
Dac szól belőled,a fájdalom hangja.Szenvedett, gyenge szívedkínod sajgón marja.
Lüktet keserves hangom,füled ódoni kürtjében,bánat könnye a jutalom,szerelmed kiszáradt kertjében.
Buta remény kornyikálmég egyet, s utoljára.Bágyadt szerelmem ott állmelletted láncokba…
Lelkem felhők közt kószál szüntelen,óhajok bántják szirmaim rezdüléseit,s regéket kántálna semmiért, fesztelencsitítva haragra gerjedt szíveket.
Alkonyba dönti hamvaim reszketvefojtott szavad, hazudva szelídül,midőn válaszba rejtik halk dalunkkínjait, talán tajtékunk…
Sír a hajnal,már nem marasztalszívedben a szerelem.
Emléket gyaláznakgondolatok, cikáznakmessze a fellegeken.
Elszálltak szavak,ajkunk csukva maradt.Nap nem süt nekem.
Bóklászom lelkedet,mely értem üzengetett,de nem maradt sosem.
Hiába tárul szívem,lelked mezejében.Többé nem…
(Petrarcai szonett alapján)
Édes mosolyod szemem előtt lebeg,tiltva őrzöm nagy szerelmedet,bár szívem mindig érted remeg.
Keresem múltbéli szellemedet,nékem lelked elérhetetlen felleg,mely szüntelen előttem szenvedett.
Ajkad által kimondott szavak,szenvedve hallatják…
Hullanak a rózsaszirmok,sebet tépnek fájó titkok.Elvérzett szerelmünk porba hullt,gyenge lelket kerget a múlt.
Tura, 2002. május 24.
Vigyázom rád, őrzöm szemedapró fényét, mély varázsát,mely megbabonáz, mert szeret,s kíván jó éjszakát.
Ősz szemöldök huncut íve,barna szemfedőd ékepihen pilláid felett, féltveőrzi álmodat kergetve.
Vigyázom rád, féltőn óvlak,hogy álmod gyarló mivoltáranemes hangon…
Újra virágba borult a rét,elveszett lelkem még remél.Még új napot hoz a hajnalde a régi is marasztal.
Keserű szívem fájt érted,s te már megértetteda sajgó szívek nászát,bíborban folyó táncát.
Szerelmem tiszta. Érzed?Remegve imád téged.A parázs hatalmassá nőtt,kis…
Távol vagyok tőled, s mégis oly közel,féltő szívem téged bolondul ölel.Szeretlek, ez mindig így marad,hiába jő fájdalom, s bőszült harag.
Az életem sivár lenne, ha nem lennélenyém, s ha soha sem szeretnél,de tudom, aggódó szemeidben látszikigaz szerelmem, tükrében…
A nap is arra nyugszik, merre te vagy.Narancsba öltözteti habos fellegek dunnáit.Úgy ragaszkodik hozzád, mint én,és simogatja bőrödet, mint lelkemet a remény.
Veresegyház, 2002. április 27. délután