Kék szárnyak íveltek a pávakék ég peremén. Csapásukat elvitte a szél, csak csendben úsztak, ahogy gondolataim a messzi terek felé. Lassan eldobta narancs köntösét a nap, majd csókot dobott felém, ahogy azt minden földi éj előtt. Mosollyal hullámzott a korom sötét, elringatta csillagok ezreit, s a…

Mit szív meg nem érthet,úgy szárnyal a távoli végzet,s magával húzza megfacsartszívek lélegzett jövőit. Mert üvegszilánkok közt lépa magány, bánat-arcot formáltkőszirtek sodraiban pihenelhagyottan, s gyáván. Csendben… jönnek utak…Ahol elképzelt, szürke…