Emlékezek majd mindig erre a napra,amikor kint az Öreg tó partjána zöld nádasok előtt, féltésselnéztük az égboltot festő víztükröt.Épp ború takarta a napot,de fénye néha átszököttés kissé nehéz szívvel, de bizakodvavártuk az eljövendő időt,hogy megnyugodjunk egymás karjaibafontuk szerelmünkből az…
Múltam ellibbent, áttűnt fátylai, tündöklött fényei a teljességnek, hamar, sírjatok végzetem rabjai miatt. Elhalkult homályban pislákoló szívemben ég a szerelem édes íze. Vágyálmokat kerget a jövő kapui felé. Néha megáll, megpihen, és a kéklő ég szélfútta leveleit küldi az est mélypompás csillagai…
Blúzom alatt, dombjaim hegyénIzgalom bizsereg…A levegőben áramló vétségAnnyira, de annyira hideg,S mégis forrón lüktet,Akár testemben a vér,Izzó lávaként csap fel csóktalanul.
Hámozott ruháimSzerte-szét ölelik a sötét teret,Egymagamban a kéjSzertelen vet meg…
Magányba tódul az éji látomás,amott a csend szórta szét terheit,múlt napomban az önző számadásdobbantja testem ereit.
Elrejtett vágyakat fúj a szél,magával hordja, mit el lehet,s a beteg szív úgy fáj, úgy remél,megtenné azt is, mit nem tehet.
Vacogva búvik testemben a…
Éj leplébe burkolt a szerelem,simogató, selymes érintésevágyaimban ébredez.Künn az utcalámpasápadt sárga lángja ég,s a rideg fák ágai között,a gyönyör cseppjei nyílnak.Milliónyi csillogó kristálynyaláb,mint a szerelmes könnyei.
Veresegyház, 2007. november 18.
Bármi törte meg csended,tudd, szívemben a rendedmindvégig Örökkévaló.Lágy izgalomba temetetttesti kívánalmaid ereszd el,hagyd, hogy szívedben éljenmi Benned élhet…Gyengéd csókokban égjenvágy-piros ajkad,mosoly tündököljön rajtad,ha újra csak aláznak…Vigyázom…
Amikor varjak lepik ela sivár, barna tereket,s a kétely lassanbánatok közt eltemet,ne bánd, hogy van kiszívében is elfeled,mert a föld, min jársz,dobogva ím megremeg,s nyomodban álmok nyitjákfelszabadult lelkedet.
Veresegyház, 2007. november 6.
Azt tanítottad,rövid az élet,hogy sorsoddal muszáj beérned,hogy a naiv embert kihasználják,főleg hogyha hagyja magát.
Gondolkodni sosem késő,neked dolgozik az idő,ami elmúlt, már nem változik,aki rossz, az elkárhozik.
Azt tanítottad,légy önmagad!Ha lehet, ne változz sokat!Hogy…
Mondd, mit vétettem,hogy lelkemen átgázolminden gondolatod?Egy pillanat alatt tiporsz el,s aztán rám hagyod.elűzöd belőlemminden pillanatod. Hiába vívódommegkeseredetten és dúlva,válaszok köztfáradtan kutatva…Könnyű nevetésed marvéresen sós húsomba…Az a szívem!!!…
Kékes égbenfehér szélbenmocorog a vallomásfellegvárbanmesszi tájbanlélegzik az álmodás Szyl a szélbendéli fénybentáncot jár a zöld gyepennádasok köztszép tavak köztcsókot int a földeken Alkonyt fújvahaját dúljaelballag a szél híremosolyt dobvaszívet fonvacsendre hív az…
Vétkezik az éj,és Te vétkezel ellenem,ledér mosolyba márta megfáradt értelem.Szeretve csendet búgaz ordító bús magány,a könnyekké roppant dühfeltörő, mégis halovány. Szívembe bánat mar,és megfojt az ítélet,ezer szilánkra hullminden megtett ígéret.Vétkezik az…
Sosem veszítesz el!Ha gond jő, és én lázadok,szívem akkor is dobog… Érted…S tudom, olyankor nem érted,miért csorog a könny arcomon,s miért kellaz élet ellen harcolnom,oly értelmetlenül.Hisz úgy szeretsz ott belül,ahogy én Téged!Ha néha mégis félek,mert szívembe kétség…
Ha lehetne,csak egyre vágynék…Fáradtan, magamba fojtott kínok mögül,felém nyújtott két kezedre,mely halovány, illatos rózsájába rejtiminden megszelídült percemet. Veresegyház, 2007. augusztus 8.
Ítélt a föld felettem…Minden zöld,minden virág…Tavamba rejtem keservem,elhagyott a világ.Az a világ, mely kezem fogta,ha fájdalom martamegkeseredett szívem.Csuklómon folyik a vérem…Kevés vagyok…Mit ér a szó…?…a való…?Bennem hamvad…Lelkemből a vadangyallá hiába…
Szerelmem irántad csendes,s most is bennem ébredő…Álmokat ültet napjaidba,vágyaid ringatva reszkető… Szerelmem irántad mély,mosolyod gyűjti csokorba…Lüktetve könnyeket hullajt,ha félt, hitet szór utadba… Szerelmem irántad őszinte,tavak tükrében hordoz…Buja fák…
Sosem lesz elég az a kitartás,ami bennem van,rám se szegezett tekintettel,a közöny mutat utat,megrögzött próféciájávaldúlja fel lelkem,mert nem enged a rációból,megfojt bennem minden életet. Még elhiszem, hogy lehet más,még hagyom, hogy sodorjona féltett képzelet,és hordozom a…
Mit teremtett az ég,azt szívedbe engedve őrzöd,nemes hangulatod vágyává emeled,s gyönyörködsz benne,akár azokban a felhőkben… Látod, mit merni hagyaz emlékezet?Pillanatnyi valóságfüzérekbe hatollelkednek nyílt tapasztalata.Ily érzékenységeddeltanultad meg átölelni a…
Ezernyi év sem eléghogy feltörjem az idő köveit,tengernyi kitartásom sem haladkitűzött célja felé,ha úttalan utakon botlom elelkésett tettek ürességében. Nevén sem nevezettsorstalan ítélet hallgatásahozzám simul,rám csókolja a némaság rendjét,mely folyton bánatot…
Két kezeddel teremted a jóságot,hatalmad végtelenjével őrzödszívedben megbúvó nemes egyszerűséged.Szavadba rejtett gyengéd vallomás a lelked,önnön valóságában csupa szeretet lapul,simogat, mint nyári langy a könnyező fűzfák alatt.S ha a távoli fények nyugovóra…
Búsan szórja cseppjeit az ég,felhők duzzadnaka magaslatok bájaiban,és odalenn a vizes földönnapraforgók táncábarejti magát a szerelem.Apró folyamok fürge sodraibancsillog az édes csobogás,násztáncot jára jelen privilégiumaként.Ujjaim mártomaz átlátszó valóságnemesen…