Apa is csak egy van,délceg modorával úgy terelget,oly gyengéden,mint báránykát a jó Isten,és aggastyán lelkévelmerengve tanít,úgy, mint senki sem,hogy rosszat elkerülvéncsak helyes utad járd.Így szeret tégedjó apád. Tura, 2009. június 21.

Ellenállhatatlan szépsége az éjnek... Mennyi mindent érzek általad! Szívembe, ha derűs dallam száll, rám tavaszod rügye is megfakad. És mennyi álom kél szemeim előtt, bódító perceim, mind édesek, nappalok alkonyából szült e ringatott hangulat, oly réveteg. Véremben a tűz melódiát csihol, amott a…

Megszülettem,hogy majd egyszer mindened legyek,hogy olyanná formáljam életed,amilyenné még senki sem. Megszülettem,hogy majd egyszer megtanuljalak,hogy megértsem legszebb hibáid,s azt, mit adsz nekem. Megszületettem,mert Isten így rendeltetett,hogy saját gazdagsága által a jótReád,…

Óv az est, a harang hangja,nyugalom száll városunkra,sok kis ablak mosoly fénye,szeretve ér minden szívbe. Átölelt szelídségedgyengéd hittel hívogatszeretettel csókolsza karácsonyfa alatt,és e nyugodt pillanatbanszínes fények gyúlnakablakunkban. Szorosan szorítasz...Szerelmed,…

Egyikünk síra másikunk nevet,de Istenmindkettőnk felettőrzi az eget,és őrzi az elmúlt,hátra hagyottszerelmeket.Egyet a parton,egyet az úton,egyet az emberek között,hol a zaj helyéremégis nyugalom szökött.Egyikünk síra másikunk nevet,mégis mindkettőnkhordja a terhet,mert az Isten…

Nem tudok szabadulni,mert mindig visszahúzol,és sohasem túlzol,ha azt mondodszeretsz.Azt hiszed,ennyiért megvehetsz?Előttem töröd az utat,de nem álmodszközös csodákról.Akkor miért nem engedszrabsorsú láncodból?Csak kicsiket lépsz,egyet előre,aztán kettőt hátra,mert nem tudod,e…

Kristályba zárt magányodbantündöklő kívánság lettemés könnyes boldogságátharcolt álmaidban.Kékben játszott sugallatodélő csendet font körém.Szemembe omlott harmóniádszivárványszívet rajzolttestetlen világodról.Szelídség és jóság rejtettszárnyai alá, mikormagad felé…

Csendként szorítasz…Éjbe zuhan minden percünk,és lággyá formált időnkbenmeghittség lázarejti egymásbaszelíd kívánalmaink.Verejtékké gyöngyözömfehér homlokodon,s az ölelés labirintusábanmagamon hordomnapsárga harmóniád.Veresegyház, 2009. november 29.

Átkozottul egyszerűbb mindenszebb a számadás isfelajánlott tetteinkben,és szebb a félelem,mikor messze tőledsosemvolt pillanatba érkezem.Nincs bennem szenvedés,szikrányi volta sem időzlelkem részeiben. Veresegyház, november 27.

Mikor legszentebb a hűség,vagyok napjaidnak zöldje, és testem minden földjekikelti magvaid. Veresegyház, 2009. november 13.

(Ajánlás nagymamámnak) Lassan járt utcák köztutánad lépdelt lelkembenmegannyi nyugalom,csendes a térés körben emléknyi képeidhordozom.Rég elballagott az idő,de gyermekkorodaz égig nő. Veresegyház, 2009. november 20.

Mint egy színházban,úgy állunk a betonba verthallgatag utcán.Néha rideg robajjalautó rohan autó után.Szemembe szőtt a napés mosollyal váltemléknyi képeket.Szeretem ezt az időt,ha néznek is, jó veled. Veresegyház, 2009. november 20.

Pár tanult iparos döntmerre mennek a birkák.Vérbe folyt őrület...Próbálnák csak megegyütt tartani a sok macskát!Tán ők tudjákmiért szárnyal a "nem",ők folyton azt kutatjákkétségünk miért terem.És hogy mi az igazság?Ki kutat, az talál...Csak nehogy fájjon az,mi a kereső…

Amíg az ember, csak ember,győztesként is gyenge,nem tudja, világábanmennyire más lehetne. Vakon teszi félreaz átvészelt tetteket,mert félve éri szívéta végtelen szeretet. Amíg az ember gyarló,tanulva tűz célokat,nem érti, ha fény követ,s az miért csitít harcokat. Ismétlő…

Terelt az idő és a történés,fáradhatatlan szívembenmegfakult a fájdalom,megedzett minden szó,kovácsolt a hit,sós könnyeimből az álmomvissza utakra vitt,ahol helyem van,s ahová tartozom.Emlékeinka mosoly polcán várnakörökkön örökig. Veresegyház, 2009. október 23.

Tudtad-e,hogy minden álmod teljesül,s a remény végülnem hagy egyedül?Tudtad, hogy hitedmég erősebb lett?Hogy szívedben az erő,magasba emelt?Tudtad, hogy általamlettél, ki vagy?Tudtad?Érted tettem mindazt,mivel ma minden tettedálmaidban hagy. Veresegyház, 2009. október 23.

Őszbe suttog az erdő,két kezem közt az időtavasztalan lett,s e halhatatlan létbenmegannyi színes falevélpuha ágyat vetetthullámzó ruhám elé. Elejtett léptem, sáros,szomorú könnyei köztmezítlábos csendem mossaa végtelen eső,s a hideg föld felettködbe rejtett a…

A part menti fa gyökereiföldbe fogódznak,s bár kimosta már alját a víz,még ott állmakacsul,önmagába zárva.Élete örök küzdés,még ha tudja is,évei számalassú kárhozat,mégis felfelé emelia meghajlott ágakat,s csak akkor búcsúzik,ha egy erős szélhullámtemetőbe dönti,s nem…

Szeretett, jó Apám,kitől emberként váltam Emberré,s tanulva lehettem gyermeked,hálával és tisztelettelköszönöm meg Nekedminden értem adott áldozatod.Önzetlen tanácsodúttá nevelt, és vezetett,büszkén viselt véredmeg nem feledkezettkét karod őszinte tetteiről.Köszönöm, hogy féltésedbánatnyi volta is…

fakult árnyak vezetnekfázós szél bújikmegkopott ruhámbaarcomra mossa cseppjeita zuhogó esőhittem, sohasem késő lidérc minden tévedésvigasztalan lelkemhalkan mélyedbe zuhanköröttem szánalom suhanbár vágyakká imádnaa sosem volt mindenségszememben fájdalmad ég lassú…