Nyűglődöm, hőbörgök egyszegénygondom alatt, nem találom magambana megoldást, a kiutat.Sok kérdés kér, majd naphoz ér,de még rejti lényegét,míg várva vár és alva járaz ősz teríti szőnyegét. Sikoltok. Oh, túl nagy a lázérben csordogáló véremben,halotti tort játszik a létmenyegzője énvelem.Azt hiszi…
Ott ültem a tó mellett valami színes pokrócon átkulcsolt térdekkel és azon tűnődtem, az a sok ember, aki ide nyaralni jön, mennyire másként éli meg az itt töltött pillanatait. Ahány ember, annyi szokásához híven kezdte el szeretni, vagy épp nem szeretni a közeget, de alapjában…
Erdő, erdő, hatalmas erdőingó-bingó kőhalmos erőmegáll, megáll benne az időIsten szíve, végtelen, s élő. Megyünk, megyünk, előttünk utunkegyütt a lényeg, velünk az urunkhárom, három piramis távolNimród apánk magasban táncol. Fürge patak, előttünk rohanhegyes völgybe…
Ölelj át őszi szél…Oly magam vagyok…Néha megjelennek előttemaz égi angyalok,de szívem nem értik,csak reméliklelkem gyógyulását,azt hogy testem végreboldogságuk járja át. Ölelj át képzelet!Oly magam vagyok…Nélküled halva születik a szó,s minden halott. Ölelj…
Ő olyan, mint egy hajós,ki mennyegzőjéta tengerrel tartja,miközben szelídíti,s őt akarja.Fény-országú szeretettelkedvesét betakarja. Veresegyház, 2013. október 1.
Mennyire más, ahogy a gondolatköré fonódva szüli meg apró rezdüléseit,mennyire megbocsájtó és meglepettenközlékeny a benne megbúvó szó,nem tudtam, nem ismertemmely hozzá hasonló, és réveteg képesmegnyitni a szeretet legbensőbbárkait, hogy általa a szív képes legyenvágyait…
Nem bátorság, ahogyan építettemmagam körül azt az erős pillért,inkább a szabadság hatalmas vágya,mely emelni akart a világbafel-fel, s még feljebb,s nem azért, hogy szeressenek,sokkal inkább, hogy lelkemnekelmúlt jövendője, szívekbe érjenúgy haladjon előre, míg a föld foroghogy elmékben éljenek a…
(Ajánlás: Bőgér Lászlónak)
Lépten-nyomon eszembe jutszfáradt tekintetedben megannyi bánat,hányattatott sorsa voltál e világnak. Megtartott az erő, nem tört megaz idő sem, s felemelkedtél,fel gondjaid mélységeiből. Lépten-nyomon eszembe jutsz…Tartásodban szívós az élni…
Azóta más vagyok,mindig süt a nap,gyakran álmodom,a bú magára hagy. Azóta szárnyalok,színes az erdő,hittel remélek,megbocsájt az idő. Azóta nem félek,nem is fáradom,mindent megértek,mosoly van ajkamon. Azóta élek is,szeretve szeretek,azóta elhiszem,hogy mások is szeretnek.…
Az igazság súlya alattviseltetik minden más tett,mely távol tartja az odázott lelkeket.Nyomában nincs szeretet,ha kapzsi melankóliával eteta hitében csalni való. Mert az igaz, önmaga valósága.Egy az egyben, bölcs, örök.Nem szennyezheti senki és semmi,sem börtönök vad-véres…
Mindig megbocsátotta minden bűnöm,ahogy Isten látta lelkem, úgy látta ő is,miközben önmarcangoló vívódásai közöttképes volt másképp látni a megtett dolgokat,jól tudta, csak az oldozhat fel bennünket,ha az őszinteség felszínre kerülvetisztára mossa lelkünket. Veresegyház,…
Nekem minden nap ajándék, ha látlak,úgy csodállak, mint valami jelenést,mely még tisztábbá teszi az érzést bennem,az érzést, melyre születtem,az érzést, a veled valót. Veresegyház, 2013.
(Kfree - Ferinek az AMF-ről) Nem értettem, ahogy most semfránya kirakós elvenhogyan válhatott köddéaz a prózai elme,ki ha épp nem kevésbé,de mindig asztalra tette javát,azt a sok tudást, szavátmit más tánnem tűrt csendben,s inkább áldozva önfeledtentaposta sárig igazát.S most…
A hallgatás érthetetlen labirintusábaveszett lélek olykor küzd,máskor hanyatlott valóságábamenekülve megalkuszik önnön sorsával.Tévedhetetlen léte pálcáját törvefelügyeli megsebzett lényénekküzdeni vágyó vallomásait.Élete fáj még, míg rá nem jönmindez értelmetlen egy…
Mindig veled maradok,míg a föld hagyja,hogy lábaink érintsék,s még utána is,mint a talaj fölött lebegők,úgy maradok szeretőda mindenség előtt. Veresegyház, 2013.
("Soproni" Geisz László költő emlékére +) Szűnni nem akaró könnyvigasztalja eltékozolt lelkemet,hogyan lehetett az,hogy szeretett Istenedtudtom nélkül vett magához?A nap azóta folyton áldoz,folyton emlékezik.Két éve már,s én balga fájdalmamcsak most vétkezik.Toporzékol, tombol, úgy vérzikajkamból a…
kérdezed, hogy vagyokhiányod, távolodgyors válasz, kuszaságfájdalom, fáradtságszavamban morajoktényleg most elvagyokcsak odabent legbelüla szív keresztre feszülVeresegyház, 2013. június 24.
(Radnóti Miklós: Bájoló c. verse nyomán)
Veresegyház városábanmessze nézem a tavakatszálló récék szelik általa dús, zöldellő nádakat.
Magas füvek hajladoznakszél kócolja ingó bájukjobbra, balra lehajlanakeső szemereg már rájuk.
Szemereg az eső egyreázik már a tavas…
Valami mindig van, mert az élet ilyen.Folyik,egyre csak halad tovább.Ragaszkodunk,fogjuk a lét derekát,miközben emlékeink,mint valami képek közthagyott energiák,ránk törnek megint.Vác, 2013. június 17.
Nagy a baj, nagy a baj,kiöntött a Duna, hajátszivárgott partok menténerdők, házak, utak közénNagy a baj, nagy a baj,kiöntött a Duna, haj.
Nagy a baj, nagy a baj,szétterült a Duna, hajmenti dolgát kicsi és nagyamit nem bír, azt hátra hagynagy a baj, nagy a baj,szétterült a Duna,…