Nem kerülhetjük el az elkerülhetetlent,mit a sors tetteink szerint visszaad,mert mind a jó és a rossz, nem várt módonnéha így, néha úgy, de visszahat,és a kérdéseink, melyek közt elvésza már rég elfogult tudat,olykor válaszokba burkolt mély erény,máskor út, vagy áldás, vagy halkulat. Tenni hát úgy,…

Vannak pillanatok, amikor csak úgymagadhoz szorítasz, hogy érezda birtoklás hevében hogyannyílik karjaid közt a lelkemés hogyan bámulom barna szemeidbenaz érzéseid.Olyankor a bennünket körül vevő világmintha megváltozna,már semmi sem bánt, árva maradaz önzés korlátozott hatalmaés ragyog köröttünk a…

Már ismerlek,tetteidben jó teremt.Már ismersz,veled ölelem az Istent.Szavaidbanmegnyugvás vagyok.Te, szavaimbanszeretett dallamok. Már érzel,értünk adtad lelkedet.Már érzek,értünk adtam lelkemet.Minden pillanatunkhálától való,minden teljességünkörömöt adó. Közelségedszívemben az…

Ott messze, hol sárga még az ég alja,távolsága búcsú színeibe burkolja lelkemmélázva és oly engedelmesen,ragaszkodva, mint egy szerelmes káprázat,áldva Istent és az imákat,melyekbe úgy kapaszkodom,mint indák a fákhoz...Csak végre hadd vegyen magához!Várom az éjt, hogy az estérelehajtsa fejét az…

Az angyalok nem tudják,hogy az ember mit érez, mikor a nyirkos kőhalmok köztlétének bánatát hagyja,mert kevés ő, túl kevésnek érzi ésnem látja mily csodálatos a hatalma.Csak könnyezik fáradhatatlanul,múltba feledkezve tanulja túlélnimindazt, ami a szívét nyomja,terheket cipelt fájdalmában,ami sajgó…

Miénk minden nap,a teljesség csodálatos hatalma,a ránk rótt békességelőttünk meghajolt jutalma. Miénk a hosszú út,a tisztaság lüktető erénye,a bennünk lobogó tűzIstentől igaz keresztje. Miénk a belső csend,a világ szivárványos színei,valóságok és vágyakközössé tett emlékei. Veresegyház, 2016.…

Túl gyorsan jött...Nem gondoltam, de mégis éreztem,azt a hirtelen érkező, lélekbemarkolóés folyamatos szorongást, azt azérthetetlenül elmémben gomolygófáradtságot, mely körülölelvelélegző mivoltomat sanyargatta.Nem tudtam ellenkezni, mertboldognyi erőmet mind elvette a tér,s a tudat, hogy…

Mikor megláttuk egymást, csak nevettünk.Hiányunkból fakadt akaratunk széppé tette a teret,és te ajkaiddal ittad sós könnyeimet, melyeketa meghatottság, a féltés és a szerelem táplált.Átölelt bennünket a jó Isten szándéka,szívünkbe égő fényét úgy rajzolta,akár egy átszellemülten békés…

Odakint fény játszik,felhők szórják vidámságukat,idebent árny húz-von,ordítva őrzi árvaságomat. Mellkasomban rejtve ágyazódottlelkem féltett magja,kitartón pislákol benneIsten erős akarata. Kijutni a fényreakard árvaságom!Szárnyaid bár bontanádvesztett angyalságom! De míg láncokba kötve őriza…

Ma elveszítettelek.Arcodon belső vívódásodkába letargiája, minttúlvilági fájdalmadban megállt az idő.Csak néztelek. Gyűlöltem magam,ahogy most is, hiszen szeretlek.Legegyszerűbb fegyverem gyötrő szavaimbóltáplált átok, melyet elhagyni kényszerülök.Te többet érsz. Önérzetem semmiegyetlen…

(Gáspár Lászlónak...) Csak bízni kellabban az áldatlan állapotban,melyben a szív néha meg-meg szakad.Talán könnyebb, tán elviselhetőbba nyomot hagyott emlékek miatt.Nyers élet ez és annyira rövidapró kis szemvillanás...Látod? Elég egy rossz hely,egy nem várt hibázás...Marad most a hit. Itt…

Lassan estére jár,a horizonton a nap búcsúzik még,és mi őrizzük gyönyörű tüzünkszent melegét.Szerelmes lázaddallassan mögém lépsz,vágyódó testedátkarolva becéz. Magadhoz vonsz,szívedben ott az életem,erődben heves a vágy, szorítmégis gyengéden végtelen. Nem menekülhetek...Rabodként tartasz két…

Tudom, ki vagy. Isten embere! Erős és Igaz.Szolgálod a jót és én megtartom, mit szívem ígért.Erődet, hogy kimérd, melletted állok,mert ma ugyanúgy szeretlek, mint azelőtt.Hol otthonodra lelsz, ott az én hazám is.Ha búzamezőn, hát legyen akként,bálák és bárányok között. Mindegy...Csak boldogságod add…

Magány a tér, hosszú partot mos a tenger,fehér habja múltat követelve lélekbe mer. Mezítelen talpat nyaldos a sós víz vágya,mögötte megszűnt lábnyomok kudarca. A reggel mélája nap fehérségében reng,és odabent a szívben fájva dübörög a csend. Befelé sír a bűnbánás, mellkast szorítva konok,sziklák…

Elindult a vízözön, nem tudja megállítani senki,ahogy lélekben a végzetes csorbulás,amikor valakit elfeledtek szeretni.Csak lángol és lángol a távoli nap sűrű fénye,olyan forró, hogy nem marad meg semmi közelébe.De mit ér lángja, mit a víz elolt?Fekete hamva marad csak, léttelen, ami…

Kietlen agyamban a végtelen esdekel,nincs hely magam elől elmenekülni.A múlt tettek mind istentelen hirdetik hiábavalóságukat.Túl lázas a szó már, több volt a vétség, mint a jóságtúlontúl akart a szív valami mert szabadságot,de az akadályok folyton tanítanak.Menekülni vágy a szívem, messzire,…

Először van a pillanat, mely csak egy kicsit,de magával sodorja harcodat,lelassít, kizökkentve szórja álmodat.Épp csak megérint, aztán tovább engedés rész szint az életed megy tovább,bár gondolatod még néha visszavág.Majd nem hagy a pont,mely egyre csak körbefont,mint valami időspirál,minden egyes…

Hiányod jégben hagyja testemet,halk szólamokkal játszva képzetet.Sajgón lüktet lelkemben a fájdalom,távolságodba zárt a végzet és hagyom. Mondd, a szív így meddig remélhet?Hallgatag valósága halállal miért temet?Hiányod sötétben hagyja a testem,könnyek közt őrizve mégis szeretem. Veresegyház,…

Én nem tudok úgy írni, ahogy elvárják tőlem,túl szabályosan, határozottan vagy szőtten,ahogy sokan tették és teszik.Nekem az írás szabadság, a nagy régmúltakkal nem vetekedik.Saját története néha sír, néha örül,szabálytalan ríme szív mélyéből vetül.Ki mondja meg, hogy egy-egy mívemmiért ad jót, vagy…

Ne sírj, hisz az igazság benned van!Míg más puhán, s hátul gondolattalátölelné végzeted, addig te lelkébe látva lélegzed Istened.Hatalmad szabad és végtelen,mi ártva jő feléd, te várod éberen.Hát, ne sírj, ne sírj, mert a benned élő szikra örökké hevít,és szíved, aki issza, szépségből…