Hordozzuk minden keservünket,rejtjük a világ ármánya elől,mint megsebzettek a múlt ködös fátylain átúgy tekintünk belülről kifelé,kik vérző lázálmokban behódolók,fény felé törő álmodozók,rejtjük fájdalmainkkristálycseppjeit,csak ne lássa más,szomorúságra vont fél orcánk kínjait.Magányos hegyeink…
Mily kegyetlenség önmagamra hagyni,csendben, hangtalanul áramolniéjszakák letűnt fényeiben,és csak azt kérdezni, miért?Mi megadatott, hirtelen tűnik el,oly gyorsan, oly igazságtalanul,semmiként gyűri maga alá hontalanulaz elmúlás.Mint felhevült ősrobbanás kígyózik szerte szétez a tágult…
Miért is írnám meg a végtelent?Úgy sem hallják énekem!Elmerít az érzés, megfojt a szó csendjeIstenem!Süket fülekben, behunyt szemekbena lényeg nem tör utat,hiába tanult szeretni szívem,darabokra hullik most minden gondolat.
Elmondhatnám, milyen a világegyigaz valósága,de ez a világ ledönti…
Bent a mélyben némán lüktet a fájdalom,múlt emlékek kínjaszorong torkomon.Magába húz a sötét tér,homálytól fedve érvilágtól világig,és sóhajokba fonódikkönyörtelenségeéjjeltől hajnalig.
Magány minden lépés,és minden kérdésmár feleslegessé vált,akár azok a sokszor elmondott, áldott imák,és ott bent…
Szürkül már, a sok szín hamar fakó lett,a tó, a nádasok mind megpihentek,már írmagja sincs a fákba kapó szélnek,a récék, a gerlék mind védelmükbe tértek.És halkul...A lomha narancs fény még int,búcsúzva hagyja háta mögött a kínt,a kínt, mely ember szívében ég,a kínt, mely szorongón vergődik még.S…
Mindig el kellett fogadni azt, amit az élet adott,akkor is, amikor a szívfájdalmában haldokolt.Erővel kellett bírni a lélektúlnövő terheit,a „mi lett volna ha…”eltékozolt tetteit.
Érezni kellett a magányos,könyörtelen napokat,hogy bízni kell, mert a holnapcsakis jót hozhat.Aztán újra csak…
Sosem akartalak bántani,még szavakkal sem,intelmem csakis értünk szólt,hogy a tanult hibákbólmegmenthessük a jót.
mindig veled akartam tenni,mit elénk adott az Isten,hozzád folyamodtam,amikor alább hagyott az éltető erő bennem.
Mert egészünknek én csaka fele vagyok, nélküled előre nem mozdul…
Mennyire nyomasztó az érzés, ahogy anehéz fájdalom végiggördül a testen,fáradtan és elesetten lépdel egymás után a láb,mintha nem tudnák merre tartanak.…és odabent a lüktető szív keserve zúgva jajong,a hiányt mérő hajnalon, mikor az elme csak búg,értelmetlen vitákat vetít és nélkülözést,suttogott…
Önnek én túl gyerek vagyok.Minden röpke álmom egy lába alatt zúzott falevél,s mit a lelkem ábrándoz,az eszméjének mit sem ér.
Hiába adom én csordultigkét kezébe tiszta szívem,ha szabad szavam adom,figyelme akkor sincsen.
Fontosabb minden tette,mely napjai közt temeti,fájó lényemet hallgatása…
Ma a Pilis haldokolt. Élénken sötét kontúrjábavérvörös nap kapott ésúgy hatott, többé nem akar felkelni.
Fekvő, zöld ölű asszony,mindig más benned a fájdalom.Most túl szürke, ahogyvégig kísér utamon.
Faggyá dermed rajta az est,élettel teli halma mégis lázasan pihen...Nagyon fáj ő is, úgy…
Ami fájdalmat érez a szív azt nem érezheti senki sem,amit elvett az idő, azt vissza nem adhatja semmi sem.Amit mély hittel ültettél, azt vággyal más aratott,hiába szerettél szüntelen, ha az ég végig magadra hagyott.
Amit képzelt az elme, s melyben nem volt elég kitartó,amivé csalódás tette a…
Mily tehetetlenség, mely nehéz láncokat fűz emberi sorsokra,ahogy némaság gyolcsa tekeredik csomóba kötve kezeket a hazugságra.Mily könnyű volna a lét, ha végreelőre lépnének a holdat érő lábak,nem görbülne kínja fölé egy öröm sem, hálát adna mind Isten hatalmának....és nem szidná az eget a magára…
Muszáj hinni a jót, mert a szívcsak szeretni tud, s ha megszakad is,értelme ott van, ahol Isten fénye,az egyetlen, mely vigaszba mártjaa megfeszült életet.
Vác, 2017. szeptember 8.
Istenem, vedd vissza a lelkem,mert e földi halandóságban csak elsorvad.Szeretni színültig képes, de a jójóságába vissza nem fogad.Elárvul a lét messze járó lábaim talpalatnyi részében,nincs ott se sarj, se élet, csak a halál jár sötétség képében.
Oh halál, elmémig vetülten suhanj,de lényegemből a…
Csillagok közé rejti az éj,jól van ő... többé ne félj,mert kósza lelke ím hazatalált...Nézd, kineveti a halált!
A száműzött lét most fényre derül,fehér a tér fent Isten körülés ő ott lakik már, angyal és szép,szárnyaival szeret és örökkön véd.
Vác, 2017. augusztus 20.
Én a szavakat mindig szerettem,ha lelkem fájt, vagy örömömbenreptette álmaimat a széla szívemben felgyűlt érzésekbőlgondolatfüzér indult útjára.De többé nem, csak most utoljára.Hát Isten veletek ti szép szavak!Mit oly könnyedén kimondtam,most hallgatag búvik meg féktelenlelkemben, s fényem,…
Hogy merre visz a távolság, nem tudom,lábaim elindultak az úton,s merre a szem ellát,lépve érem e Föld világát.Fájva eseng a lelkem,bár sokkal könnyebb lenne minden.
Vác, 2017. június 21.
Majd eltelik egy nap,és még egy,és sok nap, és több nap,s míg érez a szív,addig nyomot hagya létben, a földben, az égben,a szépben, a mélyben,és fájva, és szánva,és kérve, és félve, magányban,de daccal,a karccal az érben,a lüktető vérben,majd eltelik egy napés még egy,és sok nap, és több…
Átszőtte lelkema pillanat játéka,de tovaszállt, nem maradt.Mit rejtesz előlem élet?Miért nem marasztalodreményt adó képed?
Magával vonszolt éjszakáméberré vált ítéleteelvette mindazt, ami szép.Mit rejtesz előlem élet?Miért nem marasztalodreményt adó képed?
Könnyeket szórt a hajnal,tértelen, hazug…
Szeretni valakit kifulladásigvajon szabad-e?Utolsó körömszakadtáig fájdalmasan,de tiszta szívvel,mint ahogy az ész követel,akkor is, ha a sors omolés a boldogság még várat magára.Vajon szabad-e így szeretnilemondón, a hiány mardosó béklyójában,melyben a test fáradt,s már csak azt kívánja,bár…