Szürke a világ, fakó a messzeség,de az én szívemben Isten fénye ég.Még nem látni jól a ködös légen át,de lassan feltűnik az ég, a tisztaság. Szent fehér ragyog majd a boltozaton,a kékség lehajol a zöld horizontonés felmelegíti a lelket a szikrázó napkönnyű sugara ágak közt végigszalad. Végigfolyik…

Mit elvett a múlt,azért harcol az igaz ember,szabad akar lenni,nem rab, ki semmit nem mer.Könyvek ezt nem őrzik oly tisztán,mint azok a rég megsárgult lapok, mit átírtak a történelmet mímelő,igaztalan hangok.A magyar szív magába rejtikeserédes szavait,de szabadon akarja énekelnitiszta…

Az én hazám Istentől kapott éden,hatalma földjébe rejtetttükörkép az égben, s mit egykor darabjaira szedetta pogány becstelen,azt magos Kárpátok őrzi körbeölelten.Hol a Duna lassú, szelíd árja,Pilis hegyei mellettszívnek kapuvára,ott titok fedi el az igaz nemzedéket,mellkasban gyújtja mega szemnek…

Teremtsd meg az álmod,mert szebbé teszi világod,ne hagyd, hogy elvegyék,mit megszült e nemzedék.Álmod szerencsét hoz végre,békét ültet poros földedbe,s a benne nyíló ezer virágmajd szíved boldogára vágy.Hát ne hagyd, hogy elvegyék,ne hagyd, hogy elvegyék… Ne engedd el az álmod!Értened kell, s…

Égj Magyar szív, lángolj!Vidd híred más szívekbe!Add át azt a nemes érzést,mely összetartozni szeretne. Mutasd meg a nagy világnak,mily hatalmas a te erőd,lássa az is, ki viszályt szít,az igazság fegyverré nőtt. Égj Magyar szív, lángolj!vidd hírül az embereknek:Isten magja…

Elvész az,kinek lelke megtévesztenémorajló elmék százait,ki igaztalan hunyász és küzdve küzd,eszközökben nem válogatva,rajzolja múltja árnyait,bízva abban, hogy vezettjeierősítve őt,spirálba zárják a fehér időt,s haszontalan, mégis divatja véltdiktátortól nyerve…

Érthetné a nép,mi az, mi elnyomni kényszerülmagasabb tettek okán,miért eseng ott legbelüla romba dőlt szabadság. Vágyhatná, igen, vágyhatná,hogy még egyszer, s utoljárahadba lépjen hazájatisztító szavával,s Isten haragjával. Veresegyház, 2014. február 28.

Ölt a lánghun föld romjai felett,s míg bent a szó,kint kérdésre várószéttört darabok...Ki összerakva hagyottmúlt emlékeket,sok kérdésre adkevés feleletet,mi válaszként kirakó: Égbe érő fa az élet,látván a sok nemzetet,Pannon földben rég nyugszika megváltó…

Megfájdult sötétség jajong,eltévedt az eszme,vesztét feledvehadakba készül,de az est nem szül lépteket,mert holt a tér,s reggel haza nem ér. Veresegyház, 2010. október 23. ('56. emlékére)

Most még nem tudja az embermit tesz,belső fájdalmát, kire vetíti,s hogyan is viselia lemondott boldogságot,és minden másságot,mit akkor maga mögött hagyott,mert az idő, lelkébe fagyottkíméletlenül…S nem találja, hol a haza,hol a szabadság. Veresegyház, 2009. január 19.

kicsi lelkem nagy szerelmeeget vonzod körbe-körbeangyal hadak, jó barátokte is látod a világot hogy miért e jó szerencsecsak mi értünk van szeretveaz az élet, ami áldottbenne szívünk kivirágzott mi atyánknak nagy kegyelmea világot körbe szelteszerte nyílnak a virágokhős…

És én mégis azt mondom: „Elég!”Elég a rettenthetetlen,se érzést, se testet nem kímélő,zordon kapuként tárulkozó háborúból!Nagy antikrisztusok, akik gyávák,vakmerő harc nélkül győzni akarnak.Nem számít nekik a nép,az a jó nép, mely értük küzd…