Hajnal van, néma a lég, s benne a sokszenderült teremtmény alussza igazak álmaitde én, mint vágyait kergető a kétség útjainlépkedem,Isten létébe burkolt fényesség mindkét szemem,s bennük lázálmok szépséges foglyai,mint feledni kívánó, ki nem érti e világ miértjeit,lelkem milliárdnyi képe kérdések…

Az iskolában nem mondták el neked,hogy szabad az akaratodés amint gondolod, azzá válik mélyről feltörő hangulatod,az érzés, mely hatalmába kerít,minden nap új leckéket tanít. Tanítson hát hinni, sodorjon magávalfátyolszőtte világokon át,képzeleteddel fedezd fel valódi létedgazdagságát.Szüleid ha…

Az éjjel oroszlánnal álmodtam,mellettem állvavilág ellen volt oltalmam.Büszke tartásában lélektűz izzott,méltósággal rám vigyázott.Gyengéden szóltam felé,figyelmében magasztos volt az ének,csendje szigor rabja voltőszinte lényének.Átöleltem őt, és ő selymes bundájávalpuhán betakart,koromsötét…

Nyílj ki virág, nyílj ki csendesena Föld legszebb dallamára,hadd csengjen, hadd csörgedezzenaz emberek vérében Isten igazsága,hevítsen minden szíveta rezgő láthatatlan magassága,az vezessen hűen, jóságon átfogságból a szabadságba. Dalolj ének,dalold el szépen, tisztán szóló,szent hangodat,írd át a…

Szürke a világ, fakó a messzeség,de az én szívemben Isten fénye ég.Még nem látni jól a ködös légen át,de lassan feltűnik az ég, a tisztaság. Szent fehér ragyog majd a boltozaton,a kékség lehajol a zöld horizontonés felmelegíti a lelket a szikrázó napkönnyű sugara ágak közt végigszalad. Végigfolyik…

Megértett. Nem kételkedett, nem kritizált,érezte az átfogóan különös teret, holIsten a kezéből nyújtott végtelen szeretetet.Ott a kör körülemberkéz által formált alakzatokbanjóság gyűlt hegyekben, szívekben, szavakban. Csend volt, az ősz misztikus bája sem suttogottés ő egy kövön mögöttem…

Mondd, ki vagyok én,ki érted fél, téged követ,éjszakákat átvirrasztvaegész lényével szeret?Míg lépteid másfelé visznek,tőlem el, hangtalanul,sajgó szívemben mindenvágyakozásom visszaszorul. Mert hát a dolgok, a fontosak,mik tetteket kérnek,csak égnek kezeid alatt,és csak ígérnek,és én riadva…

Változik minden, az örök rend szerint,s ha néha az elme lázad, merttúl messze tekint, a végeredményt tudnia kell,hogy a benne rejlő egyensúlysosem borulhat fel. Néha szenvedés a nap, mit okolunk az lelkünkre is hat,s látnunk, igen látnunk kell a fényt,a másokba vetett reményt,amely gyengéden…

lobbanó, lobogó tűzszavakban gyorsan betűzlassuló, nyugalmas vízszánt tette, bús csendű íz kereső, kesergő képstagnáló, értetlen féksuhogó, susogó szélmagába roskadó tél égető, fájdalmas lángtartással viselő ágszikrázó, vágyódó égszép földje szereti még amint tűzre víz kerüla lángja…

Peregnek a gondolatok és nem értem,miért ad több fegyelmet az ég makrancos természetemnek,mikor az szabad vágyából csak ordít’na.Nem értem, kínlódott románca a csendneklelkem vad töviseit miért hordozza.Életre kelni hagyott, szeretett lelkemszögekkel vert árnyéka vagy dobogó szívemnek,némán rótt,…

Mit rejt magában szó, az vágyó, egyszerű,gyötörve, lassan kélve ró és keserű,szaggatva szít félelmes bárgyú dobbanást,lassú ütem, siralma élő, fájt szokás. Ne táncolj túl sokat te kerge szívkerék,hű szomorodban szorongásod hős, de vét,égő kínjában azt hiszi, az éh a vágy,merszedről rongyos ruhádat…

Hangol az élet, azt hiszi, nevethet,de vakon követve angyali érzetetszíved örök szabadság, keresztet vetett fénya magas egeken át. Szépséges gyöngyívű képzelet,szavakkal leírni tán nem is lehet,mily forró e vágyakozás,békétől lobogó lázadmosolyban ébredő varázs. Mit hinni mer az Ember,…

Lehetett volna bárki,ki érti az erdők hangjaités zenéjétől aléltanjárta volna hosszú táncait.Lehetett volna őszinte,vagy zárt létében való,ha áthatotta volnaa magánysűrű haldokló. Lehetett volna vadász,vagy lázadó favágó,kinek kezében a fejsze,gyengéden alkotó.Játszhattak volnakézzel font…

Abraka dabra…Ábrák a dobra…Megérintesz, amikor szavaiddalálmodsz újraegy szép világot,úgy félted, s úgy kívánodmosollyal rajzolt jövő álmod,lüktető nemességeddel aztgyengéden vigyázod. Rezeg a kint és remeg a bent,hangunk külön szól,de egybe cseng:Abraka dabra…Ábrák…

(Etienne Daho: Corps et armes c. dalának fordítása nyomán) Fény-árnyék játékbaburkolódzik a lét,hideg van és sötét. A test és a karokmind mozdulatlanok.Egy Angyal néz…A sarokból idéz… Furcsává vált a világa megbúvó egóm mögött,valami mosoly ámítottföldre lépett,…

Szédeleg a szó,belső remegéssé tágul minden gondolat,erőtlen öntudat harcol,lázban égve parancsol magánakszabad utat.Most nem akar, s nem kutat,csak alél, csendet magára húzva él megtárstalan letargiát, erő kéne, mi odaátszínes, és vidám szinfóniát zengkívül, belül reng…

Félve gyengíti a szorongás,nem öleli őt más, csak én,szakadék fölött lóg könnyedén,de szavával sokat mér,megbocsájtón, szilárdan élönhitt börtönében.Más sem szerethet büszkébben,ha a halál várja. Vác, 2014. szeptember 4.

Nem tudom, mi ez,de az biztosan.Valami szárnyalás,valahol magasan. Megannyi zöld is vanmeg narancs és kék.Öröm vesz körbeés nyugalom még. Nem tudom az okátde nagyon is létezőbennem is, messze ishangosan lélegző. Tán nem várt csoda.Őszben nyíló álom?Már nem tudommi a…

Emlékszem, olyan volt az érintése,akár egy puha paplan.Mohón vágytam minden rezdülését.Igazi varázsló volt...Elhessegette sötét felhőimet,melyek gondjaim köré gyűltek.Szép, szelíd arcamosolyban fürösztötte a napot,s mintha szárnyakat növesztett volna...Megtanított…

Nem láttál lelkembe,csak kik láthatatlan látnak,nem láttad, hogy benne, az űrmily lyukat vert magának. Csendem sorsot döntöttés sorstalanságot,mert az az egy hagyta kihunynia kéken égő lángot. Porba hullt könnyeimbőlcsak a buja erdők ittak,a zöld szomorú százaieső helyett…