Szerettem a hosszú, reggeli sétákat. Amikor a nap épp bontogatta sugarait, s a város nagy része még édesdeden igazgatja feje alatt párnáját, én akkor kezdtem meg komótos utamat az öreg utakon, s gyakran nagy mosolyokat eresztettem ajkaimról, kísérőim láttán. Mintha minden léptem…

Útközben felnézek az égre, és látom magam előtt, ahogy a hatalmas tér szivárványt bont. A már lenyugodni készülő nap narancsra festi a távoli hegyek vonulatait, felette a menny sötétkék felhőket hord, s messze, amerre a szem ellát, smaragdzölden borítja be a földet az őszi…

Múltam ellibbent, áttűnt fátylai, tündöklött fényei a teljességnek, hamar, sírjatok végzetem rabjai miatt. Elhalkult homályban pislákoló szívemben ég a szerelem édes íze. Vágyálmokat kerget a jövő kapui felé. Néha megáll, megpihen, és a kéklő ég szélfútta leveleit küldi az est mélypompás csillagai…

Lázálmok gyötörnek, menekülnék csak míg tehetem. Szívemet elözönlötte a rút káosz, s folyton csak azt kérdem: maradnál-e gyümölcshozó fák alatt? Az a tekintet, mit feledni kívánnék, de mégsem lehet, abban a tekintetben van lelkem gyönyöre, mi pajkosít, szerelme rabul ejt. Jaj óh én egem, te királyi…

Napcsíkok áthatolt ereje küzd falamon, reménysugár lelkem magaslataiban. Olykor erősebb, olykor gyengébb, ha reá vágyom. Testem örömben dobog, hisz emléked idézi kelletlenül. Elvonult mosolyod óta küzd az értelem, mi játszani kész, ha felém dobja bájait. S zokogok szüntelen, ha elképzelt múltam…

Kék szárnyak íveltek a pávakék ég peremén. Csapásukat elvitte a szél, csak csendben úsztak, ahogy gondolataim a messzi terek felé. Lassan eldobta narancs köntösét a nap, majd csókot dobott felém, ahogy azt minden földi éj előtt. Mosollyal hullámzott a korom sötét, elringatta csillagok ezreit, s a…

Ha átnéz rajtad, rajta is átnéznek. Ha szava nem ér, vele sem beszélnek. Örök törvény ez, megmásíthatatlan. Az igazság mindig kiderül. Hiába színlel az eltakart arc, hiába mosolyog szembe, ha hátul féltékenység mardosta rosszindulat van. Nézz a szemébe és meglátod, ki ő. Ha…

Emlékek. Csak a szépre érdemes emlékezni. A végén már nem számít, nem számíthat más. Ahol jársz, mindenhol ott marad lényed energiája, és amikor visszatérsz oda, ahol már egyszer jártál, érezni fogod, hogy ismered, szereted azt a helyet. Nem számít, ha már régen…

A szeretet örök. Azt az ember születése óta hordozza magában s csak rajta áll, hogy milyen szintre helyezi az életében. Ha túl mélyre ássa, sivár környezete, melyet maga köré teremtett elgyengíti, de ha előtérbe helyezi minden mással szemben, akkor biztonságot adó erő kelti…

Isten egyforma mércével mér. Egyedül az ember az, aki különbséget akar tenni... Folyton viszonyítunk, mert nem akarjuk elfogadni, hogy az a másik ember is ugyanolyan. A különcség azonban legfeljebb irígységet szül az emberek szemében, mert nehéz elviselni, ha a másik szebb, okosabb…

Egyszer eljön az ember életében az a pillanat, amikor szembesülnie kell a gondolattal, nem állíthatja meg az időt és nem forgathatja vissza. Hiába szeretne egy másik világban élni, azt kell élnie, ami számára adatott. Mert nem véletlen az, ahol van, ahol léteznie kell. És az sem…

Kinyílik a lélek, amikor az ember szeretett másik felével, ölelkezve, becézőn duruzsol az ősz sokszínű és védelmező napsütésében. Olyankor a megszűnő világ eltompult zajai messzire szöknek. A lüktető és dobbanó emberi szívek egymásra hangolva beszélgetnek. Gyönyörű…

Amikor a másik szemében meglátod a fényt, a szerelem csillogó lángját, melyet sok-sok éven át annyira őrzött magában, s minden mozdulatában, rájössz, semmilyen akadály nem szabhat határt összetartozásotoknak. Mert a féltés, a figyelem, a megértés, a türelem, de legfőképp a…

Van, amit nem tudhat az ember... Függetlenül attól, javára válik az, vagy sem. Bármennyire is akarja, vágyát csak a beteljesülés szüntetheti meg. De az ember tudatos lény és képes gondolkodni, képes tovább látni a történéseken. Néha felülről kell szemlélnie a valóságot,…

(Ajánlás: Kósa Anettnek) Volt egy kedvenc égetett zománc medálom egy nyakláncon. Egyedi darab. A medálra az volt ráírva: „Ecce homo”, vagyis „Íme az ember”. Mindig a nyakamban hordtam. Nem szerencse miatt, egyszerűen kötődtem hozzá. Azt hiszem, pont az egyszerűségéért…

Kertes házam közvetlen szomszédságában, védett környezetben van egy vadrózsabokor, amely az évek alatt hatalmasra nőtt. Az elmúlt nyarak szárazsága miatt friss hajtásai az alacsony kerítésen áthajlottak a kiskertem fölé. Áthajolt, mert virágaimat minden este vízpermetben…

A délután folyamán éppen hazafelé tartottam a 2/A-n, amikor felfigyeltem a naplemente vonalában magányosan kirajzolódó Pilis vonulataira. Érdekes volt a kontraszt, ahogy a fagyos és mégis párásnak tűnő levegőben a nap fénye átszűrődött. Poros hatást keltett, akár a sivatagban…

Házi macskám önálló személyiségével a társait és a szomszédos kutyákat is lepipálja. Saját háza és saját kertje van, ahol minden virágra vigyáz, a pázsiton végighúzódó járdát használva halad nap, mint nap, amikor kíváncsi figyelme tudni akarja, odakint az utcán mi…

Messzire néz… Dombok, hegyek zöldellő szépségében látja a szabadság tiszta képét. Szívével együtt dobban a Föld is, lába alatt Anya öleli fáradtságát. Úgy szereti fiát, mint embert az Angyalok.Tekergő folyó halad. Lomhán színezi szürkéről a távolság bájait. Boldogsággal telt levegő élteti tüdejének…

Ott, ahol völgybe szöknek a patakok és magaslaton domborodva sárgállanak a napraforgó táblák, lelassult idő tartja fogva az embereket. Békéjükben tüzet rakott a mosoly és a tisztesség. Közvetlenségükben igen vidámak, mert a jó levegő munkájukban csak segítség. Apró házak…