Leszállt az éj,
köntösöm puha érintését
a fogasra tettem, 
ágyba bújt álmosságom
melléd fektettem.
Mély monoton lélegzeted
megnyugtatott,
átöleltél a félhomályban
s én hozzád bújtam ott.

Reám csókoltad
e meghitt pillanatot,
örömteli szívembe
szerelmed égve hatolt.
Körém fonódott szelíd
karjaidba vesztem,
Boldogság uralta tüzes
tested és testem.

Magába zártak a sötétség
elfáradt hangjai,
körénk gyűltek
az ég színes Angyalai,
s ahogy szeretve szerettük
egymást az estében,
öröm fényei gyúltak
Isten kebelében.

Vác, 2020. január