Ellenállhatatlan szépsége az éjnek...
Mennyi mindent érzek általad!
Szívembe, ha derűs dallam száll,
rám tavaszod rügye is megfakad.
És mennyi álom kél szemeim előtt,
bódító perceim, mind édesek,
nappalok alkonyából szült
e ringatott hangulat, oly réveteg.
Véremben a tűz melódiát csihol,
amott a távolban messzi fények,
s a megfogant szó fülekbe súg,
tiéd enyémnek, enyém tiédnek...
Veresegyház, 2009.