Be vagyok zárva,a csönd házába,be egy kalitkába,melynek elveszett kulcsa.Bárcsak megtalálnám,s bárcsak kinyithatnámazt a zárat,mely engem fogva tart.Lelkem rab,e ház rabja,csörgő láncokkaltart erősen fogva.Már nincs remény,ami volt, nem az enyém,és csak nézekki az…

Szenvedély tüze vakít el,s szívemre szíved felel,halk ritmusra dobban fele vágat hozó, csendes jel. Valkó, 1996. november 22.

Szunnyad már a test, a lélek,a fáradt éjjel megremeg,a déli Földön már tovalépetta hatalmas, sötét fergeteg. Halk suttogást ont a kert,néhány puha levél összeér,gyenge szellő levegőt kerget,s e fekete homály beszél. A Hold sarlója világít,égi csillagok között,s…

A fényesség, mely nem vakít,hív, hogy maradjak itt.Egyik szemem e világot látja,másik lenéz a hazámra.Csak lelkem létezik,testem a Földön hamvazik,s imákkal idéznek,hogy még egyszer visszanézzek.Vissza az élők sorába,gyertyák égnek szobámba.Már nem fogok visszatérni,a…

Az életben sok csalódás ér,s neked tűrnöd kell még,hiába csordul szívedből vér,a fájdalom nem törik szét. Anyaga kemény, mint a gyémánt,nincs hatalmad felette,szívedbe barázdákat szánt,súlyos kínok közepette. Egyetlen orvosság számít,s az sebed begyógyítja:a múló…

Narancsló tűzgömbaz égen lebukni látszik.El-eltűnvea sötét ködökbeegy madár cikázik. Buja szél táncola fák között.Meg-megállvalóg az eső lába,egy felhő hasa megtörött. Csukott szirmoka sötétzöld fűben.Ki-kigyúlvanéhány csillag hatalmamessze szikrázik az égben. Szende…

A reggeli Nap fénye,Puhán égeti testemet,Tündöklő, sárga színe,Életre kelti lelkemet. Anyám barna haja,Nevető arcát mossa,S langyos szél habja,Bőrét simogatja. Világoskék szeme,Mosolyt dob felém.Erős tekintete,Tükör a szívén. Olyan az a tükör,Melybe, ha belelátsz,Szeretet tündököl,S oda…

Szabadnak érzem magam,szívem vészesen dobog,megcsendül szavam,és lelkem felragyog:„Szabad vagyok!”Olyan, mint a madár,mely messzi tájakra száll,vagy mint a napsugár,melynek fénye ránk talál.De ez édes érzés csak álom,nem az én valóságom.Másoktól függ szabadságom.Életem,…

És én mégis azt mondom: „Elég!”Elég a rettenthetetlen,se érzést, se testet nem kímélő,zordon kapuként tárulkozó háborúból!Nagy antikrisztusok, akik gyávák,vakmerő harc nélkül győzni akarnak.Nem számít nekik a nép,az a jó nép, mely értük küzd…

(Utolsó gimnazista osztálykirándulás alkalmával) Mikor a Nap vörösre vált,hallani lehet a csend hangját,s a langyos, édes levegőbenüde szél zajong körben. Távolban magas hegyek,ölükben zöldellő fák,az utcákon kedves emberek,kik sietve járnak át. Harang szól, mely közel…