Telihold kopog az ablakonszép pilládra már álom vetültkönny csorog az arcomonmert az éjszaka túl elvetemült. Elválaszt bennünket sok utca és térte ott pihensz csendben, s nyugodtanitt a gyász lassan lelkembe érde reggelre elmúlik biztosan. A kinti árnyak lágyan suhannakálmokat…
Egy évvel túl,de mégsem változolugyanaz maradtál,kiért érdemes:Állandó menedék;Isten embere;Igaz lelkedbena szó nemes.
Nekem örök…Az, ki voltál:törődő, vágyódóés szellemes …Ősz gazdagsága,ölelő homok,teremtő égenaz alkonyi est.
Veresegyház, 2012. december 28.
Ne fájjon az, ami nekem.Múlt porába temetemaz elvesztett életet,hogy ne kapjon értelmetsem most, sem soha.A lét nem mindig mostoha,ezért, higgy szakadatlan,hadd érezd magadbana változás jelét,boldogságod kezdetét.
Veresegyház, 2012. december 14.
Torkot fojtott félelemlopódzott körénk,karom fogtad, válaszra várvaszívemben a fájdalomünnepét jártaés a kétkedés, az a sok értelmetlencselekvés, önmagába roppanvaszorult torkomba.Hallgatag, sietve tettem dolgom,féltem, lerombolom az addig átéltemlékeket.Azt akartam, hogy ne…
Kelj fel Ember, fel a porból,ha tested fáj is a nyomortól,álmokat szőj színes képből,éld meg hited az Egyetlentől!
Nyisd ki Ember, nyisd ki szemed,ha vakon látsz csak, nincs kegyelmed!Képmása vagy a Teremtőnek,magad áldozol az időnek!
Hozd el Ember, hozd el végreboldog mennyet le…
Tanulnod kell, hogy megértsda világ nem az, aminek látszikrejtett titkok közt az igazságkirakósat játszikés a szív az egyetlen,mely jól és helyesenítél.Veresegyház, 2012. december 9.
Törékeny jelenben álmodik a lélekbezártan, gyötörten messzire téved,de testéből végleg nem szabadulhat,míg végig nem járta sorsában az utat.
Veresegyház, 2012. december 8.
A halál csak árnyékebben az eltékozolt világban.A Föld, bús elme,melyen szüntelen kóborolvakeresi igazát az ember.De mikor rátalál,önmagába roppantjamegszerzett tudása,mert már semmi sem ugyanaz.A test, csak eszköz,a lélek halhatatlanságának bölcsője,ahol álmosan virágzik az…
Két úton kétfeléelhinné, ha értenéde nem érti, csak akarjaszíve sebét vakarjavéressé, véressé.
Más szava ellentételvesztette mindenét,pálcát törtek feletteakár hányszor keresteszerelmét, szerelmét.
Nem hiszi többé márreményét szívébe zármúltat síró hangokon,nap…
Szemtől szembenhirtelenmegszűnik a világmegszűnik minden,s fénnyé olvad a gondolata létezés, a tudat,nincs sejtésnem kutat,csak a lélek törmagának utat.
Veresegyház, 2012. november 25.
Szemembe lopja magáta sötétség, az éjmintha tűz marna belém,nem kíméli testem a kéj.Akarni, akarni minden áronszenvedély döntöttepuha ágyon…Ringatózott bódító álom…Szállani, repülni magasságon.Lüktetve kerít hatalmába,feledett kín lázadása.Szerelem vív…
Élni sem akarok,ha előbb te lépnéd áta lét isteni fénykapuját.Akkor szürke lenne minden,számomra zord és ismeretlen,miként kallódva és vívódvavágynám vissza lépteid… Nem hagyhatsz egyedül megint! Tudom, a felhők…Azt mondtad,onnan lógatod lábaid,és figyeled lelkemelárvult…
Együtt sírtunk...Annyi idő után, újra láthattam könnyeid.Szép őszi idő volt, a tó csendes,tükrében a színes világ és te, Kedves,amint karjaidban tartasz,egymás szemét kémlelvebéke volt az.Mégis temettük lelkünk nászát,de tudtuk, hogy az, mi bennünk van,istenként tiszteli…
Elképzelem azt a fátyolszürke napotmikor éles sikollyal réved az arc,megfélemlített állapotábanutat keres, de nem talál,mert magába temette a halál.
Az a nap nekem túl egyszerű lesz,másnak rom és sűrű imádság,keserű kétségbeesésés elalélt némaság.
Akkor nem lesz több…
Lehúzott redőny mögöttruhátlan testünk köré,lágy homály szököttés simogató ujjad arcomról,vállamon keresztül,mellem ívéig húztagyengéd vonalát. Odaát, a kint zajábanmessze tűnt a pillanat,s ahogy átadtad magadata láznak,remegő combjaim köztmegbúvó izgalmad,utat tört…
Épp búcsúztam,de nem engedtélmagad mellől.Azt mondtad szükség azmi hű, lényedből,s kell nekem.Ujjamon gyűrűdölelte kezem.Borostyán színeibenminden vallomásod,hogy nem hagyod,el soha nem hagyodsokat várt szívem.
Veresegyház, 2012. október 21.
Ahogy ott sétáltunk a melegházegzotikus növényei között,valami misztikus időutazás költözöttegymást ölelő önmagunkba.
Szemeinkben a színeketmosoly mosta fényesebbreés a látvány, a bódító illatok,megannyi virágok édes leheleteakár csókjaid szeretett ízemindent…
Minden nőolyan férfire vágyikmint te,kinek sármos külseje mögöttgyengéd lélek lakik,szavából tisztesség hallik,s rendre szabály minden tette.Mellette... Béke honolés szeretet,így minden nőboldog lehet.
Mert reád vágyni oly könnyű.Szeretni mind egyszerű...S mikor szavad…
Ha megkérdeznék tőlem,miért te és miért így,válaszom, e képp felelne:
Mennyei erő az,mely két lábam vezettefeléd,s adott elédszerelmessé.
Amolyan életre szóló volt az,se kép, se hang,ahogy szívben áradt szétaz isteni anyag.
Első látásra, s ím -elszakíthatatlan.Pedig…
Könnyezve ragyognak fentjégbe fagyott játékai az égnek,milliónyi fénykarát rajzol színta tejút kavargó szívének.
Lomha tágas térbenáttűnt isteni fáklyák…Gyönyörbe mártjáklelkek emberi álmát…
Könnyezve ragyognak fentforrongott bársonyai az éjnek,áldásba merült…