Messzire néz… Dombok, hegyek zöldellő szépségében látja a szabadság tiszta képét. Szívével együtt dobban a Föld is, lába alatt Anya öleli fáradtságát. Úgy szereti fiát, mint embert az Angyalok.Tekergő folyó halad. Lomhán színezi szürkéről a távolság bájait. Boldogsággal telt levegő élteti tüdejének…

Nem sír a lelkem, csak jajong.Fájva vár időt ostromlón,a talán igéért. Fáj az egyedül...átharcolt napok közt félve csendesüllélekben a káosz,mert nem hordoz szívedszerelmes igéket. Nincs értem szó,mit vágyak közt hajt az élet,kívánt óhajban szavadszanaszét széledt.De…

Nem tudom, mi változott.Én ugyanaz maradtam,ki melletted világot érzettmaga körül,hol minden lecsendesüla fáradt napok után.S most bután nézemaz elszaladt, sosem volt léteket.Tán az én szívem is tévedett,mert fájva látom,nem tartozom oda,kik fejet hajt’nakszép szavaidért.Magad…

(John William Waterhouse:Echo and Narcissus /1903/ c. festményére) Mit rejtve őriztalpalatnyi csillogás,ott szemekben vággyá hajtottlátomás derengtükörnyi színetán örök kincs,s felette az édenálmaiban révedez,szirmaiból nektárt legyezhűs harmatára,hisz zöldellő…

Tükröt tart a tó,szelíd sodrásábanmegül a lélek,s féktelen tévedpartjára szívem.Most csendbe lábad a táj,most nem fájaz elhagyott lét sem,mert hűs vizének hangjahallik a réten,és sötét, csobogóvízesésen siklik a szél,néha az idő is beleérreám takarjaangyal…

Haza ért a lélek,túl sokáig bolyongotta kietlen utcákháborgó terében,s mikor elébemtűzött fényed ragyogó alkonya,rájöttem,nem ereszthetlek eltöbbé már soha. Veresegyház, 2011. június 28.

Amikor a lélekbőlfeltör a szeretet,te már nem kereseda várt szavakat,csak hallgatagadod át magadata létnek.Veresegyház, 2011. június 23.  

A lét más, mint ahogy érzed,körötted játszanak a csillagok,s amikor szárnyra kél a gondolat,melletted senki vagyok. Csak merjem feltárni azt,mely igaz, s melytől tart a lélek.E kifordult világbólaludni sose térek... Nem mesélem, mit úgy sem hallgatsz,mert hiúsággal vétkezel,de…

Bátorság ömlött szívembe,s térnyi idődből reám szabott az ég,azt ígérte a szó, vigyázol rám,de még itt álmodom,történésekben számolom a perceket,ha a tett végül eltemet,küzdenem kell,hogy elérjem kezedet. Veresegyház, 2011. június 17.

Ha átölel az éjszaka,körém fonódik, s lágy hangjaandalít, kinyitja kapuitlelkem börtönének,s nem fájhat se bánat,se szomorú ének,mert a csend követ,mennyekbe emelveszorítva szeret. Veresegyház, 2011. június 16.

Nem láttál lelkembe,csak kik láthatatlan látnak,nem láttad, hogy benne, az űrmily lyukat vert magának. Csendem sorsot döntöttés sorstalanságot,mert az az egy hagyta kihunynia kéken égő lángot. Porba hullt könnyeimbőlcsak a buja erdők ittak,a zöld szomorú százaieső helyett…

Hunyt szemmel álmodom,átszűrt fények az ablakon…Te kértél, s én alkotomazt a világot,hol nincsen fájdaloms nincs magány.Ott homályba burkoltvallomás a táj,s ezernyi a tér,minden szín összeér,ott dobogva, lüktetve játszik,szívével a vér. Hunyt szemmel álmodom…Kérted, s…

Tán bolondnak néz…De az idő túl laposan húzzafölénk az eget.Bár a távolban elérheteda messze tűnőéji kék fényeket. Suttogva hallatvaszórhatod,árnyak közé vetetttátongó magányod,de tudd, az itt kapott lét,ezernyi darabra esne szét,ha nem tartanád karjaiddal. Veresegyház,…

Szavak nélkül érintett mindazmi egészen volt, ő maga,a koldus nélküli megértés,mely mérhetetlen,s mégis viharzószenvedélye a napnak. Miért magyarázod megmiért épp te?Úgy sem tudhatodIsten miértjeit!Ok vagy ebbena vadszelíd világban. Veresegyház, 2011. május 27.