Hunyt szemmel álmodom,
átszűrt fények az ablakon…
Te kértél, s én alkotom
azt a világot,
hol nincsen fájdalom
s nincs magány.
Ott homályba burkolt
vallomás a táj,
s ezernyi a tér,
minden szín összeér,
ott dobogva, lüktetve játszik,
szívével a vér.

Hunyt szemmel álmodom…
Kérted, s én meghagyom
az angyalok zsebében
hajnaltól alkonyom.
Ő olvashat merészen…
Tán lehetek eszében,
lángolón, s egészen.

Veresegyház, 2011. június 4.