Ne sírj lelkem...
Végül csak az számít majd, mit tettél, mit mertél és
lelked bátorsága szerint volt e életed,
hagytad e hátra, ami bántott, ami sosem volt jó neked.
Megtettél e mindent, ami tőled tellett és meg lehetett,
szerettél e kifulladásig, ahogyan a szív csak beleremeg.

Gázoltál e vadvirágok sűrűjében ciripelő fűrengetegben,
Kiáltottad e szerelmes szavaidat az ölelkező szélben,
itta e lényed jóízű napfénynek nyárias jó melegét
és táncoltad e színes falevelek körbe hulló lágy neszét.

Toporogtál e vígan kristálycsillagos fagyos dombtetőn,
Könnyeztél e édes illatú tópart mellett a múlttöprengett időn,
és kimondtad-e annak, akkor és annyiszor, hogy szeretlek
harcoltál e igazadért akkor is, mikor megvetettek.

Végül csak az számít, hagytad e, hogy a boldogság vezessen
hogy az öröm, a vidámság minden nap megkeressen
adtál e akkor is, amikor nehéz volt a szíved.
Igaz volt e minden gondolatod, szavad és istenben a tetted.

Vác, 2023.07.04