(Csorba László nagyapámnak…) Dér fútta fák integettek,hosszú volt az út előttem,s mikor megláttam félt arcod,tekinteted meleg érzésbe markolt.Semmizve, sután továbbálltaknéma, nemtörődöm emberek,önkényes, balga üdvüket rótták,bár hívtad, hogy segítsenek.Mellkasod…

(Ajánlás: Komáromi János költőnek) Hangod alig hallom,mosolyodban az őszhuny szemet a gondok felett. Lépteid lassan járnakminden mozdulatodbanszíved dallama kíséri az eget. Nem várt vallomásmely gyorsan megölelthasítja ódon füledben a hitet. Szemed már nem lát,csak lábaid…

Míg hiszed a holnapod,addig tiéd a tegnapod.Képzelt jövőd még álmod,ha valós léted ki nem tárod. Veresegyház, 2004. november 21.

(Ajánlás: Komáromi János költőnek) Néha rögös a nagy út.Néha lelked félve fut.Néha kicsit még elbuksz,hogy megértsd majd hová jutsz. Néha szomorú a szív.Néha megkeres a kín.Néha kell egy kis bánat,hogy megtaláld önmagad. Néha elhagynád a tested.Néha szelnéd az…

(Komáromi János “Nem tintával” c. versére) Odakinn a hideg szélben rejtett kincsed ül szívedben ott, hol álmodott a tűz sajgott vágyakat kívánva űz zárt ketrecéből a lelked lassú táncban szenved áldott szavakért könyörög az éj nincs válasz, csak a remény. Még a semmi…

Kacag már a vidám arc,lassan győz bennem a harc.apró lábad felém suhan,Ölembe ugrasz boldogan. Vadóc csókod arcomhoz ér,testemben lüktet az örömvér.Karod kulcsolja nyakam,kicsi szíved gyorsan dobban. Az élet te vagy gyermekem!Vibráló csillag sötét fellegen.Mosolyod, mint egy…

Kicsi ajkad csendesen,ontja hangod lelkesen.Könny pereg szemeden,zilált tested erőtlen. Halk énekem vígasztal,fohászt, imát magasztal.Míg feléd száll a hangos dal,benned derűt marasztal. Pillád hunyod fáradtan,gyenge álmod elhoztam.Ott ringasz már karomban,nyugodt percek…

Fáradt a reggelálmom csodát ígértmosolyt varázsolt arcomra. Nyújtózik a napálmom velem maradtboldogsággal koszorúzta szívem. Szivárvány hasadálmom elvitte messzirehosszú hídjain fáradtan kélt lábam. Csókot ont az alkonyálmom lassan visszahoztasodort kincsed küldte…

(Komáromi János “Mikor” c. versére) Néha hűs cseppek oltó hadát érzem,homályos arcomba hullott perceket,mik általam sebzett szívemig égnek,patakokból hullanak dobogva,itatott bőrömön barázdákba érnek. Egykor derűs mosoly hagyta el arcomat,ábrándok hitt élete…

(egyetlen kisfiamnak) Életem gyöngyöző kristályaként csillogszelőttem, arcod boldog mosolyban fürdik,ha látsz, s látlak. Apró csókok derítikkérdő szemed. Köszönöm, hogy vagy nekem. Ringatott, s dédelgetett álmodban pisloga tűz, midőn gondolatod új kérdést betűza…

Hideg fútta körbe mezítelenvalóságunk, öltözött lelkünkálmait vetkőzte, s dideregve őrzötthajlataink tárultak a csodák felé. Kéjtől fűtött tested alélt bennem,nedves ajkad ontotta szerelmem,s a vágyat, mely szerteszóródottágyunk hajnalán, reszketve csókolta végig a…

Sajgó lépteid porában élek,hol csak bánat jár, s félek,neszed bármivé lett, tiltva tűr,végtelen, mint a halottas űr. Elhagyatott. Elveszek benned, mert hagyod,hiába őriznek védangyalok,kiket nékem küldtél, még akkor,midőn szíved engem kapott. És most… Haragos szemed…

Fürge patak partján álltam,tavasz virágai úsztak szellőkön áts hullottak alá a mélybe alant,hogy igyanak tiszta tükréből. Selymesen simogató nap fényehullámzott a színek esőjében,csókot kívánt a tejfehér fellegeklágyan ringatózó teljességéből. Árván kúszó nyírfák…

Mintha égett volna az erdő,tűlevelek között keresztülszökkentek napnak ékes fényei,s borították be az egész eget. Alkonyi csend ölelte szívem,sötétkék felleg közeledett altatvaa napot, mely merészen harcoltavégig a horizont lépcsős tereit. Apró fürjek hadát…

Szürke fellegek mentén az est ködébenapró gyémántok kacajától ragyogott az erdő,fürgén táncoló eső cseppjei dideregtekfagyottan csillogtak, s borultak a sötétség felé. Már álmosan néztem át a nyújtózó ablakon,csendben engedtem útjára hitt ábrándjaim,melyben tündérek…

Miért nem feled az idő?Jövő fájdalmában sodródom,nem enged szavak hangja,mely gyengéden szeretett. Már zavarlak rég,mióta lelked megváltozott.Szeretted a szép meséket,de most nem hallgatod. Szívedből elröpült a nyár.S te otthon vagy már,ott, hol mindig is voltál.Meleg…

Miért hiszed, mit gondolsz?Talán már el is tévedt a szó.Zabolátlan lelked, ha nem alél,gátakkal küzd majd erőtlen. Ne hidd, hogy minden úgy van!Míg rájössz, rossz úton jársz,késett idő, akkor majd fut előled,hiányát érzed igazán vesztedre. A kapuk búcsúval…

Álmatlan éjszakáimon átcsak rád gondoltam, szemedre,mely boldogságát adtaszívemnek, mert szeretett. Mennyben szárnyaltunklágyan érintettük ajkunkcseppjeit, melyen csóknakforró ölelte dívott. Puszta tenyered nyújtottad,már szinte fájt, hogy szeretlek.Perzselő leheletünk…

Szállnak a felhők,úsznak az égben.Halk szellő fújjaelveszett reményem. Két esztendővela napnak előtte,csókot font az éjjel,bennem, s körülötted. Hetedik határbannyílott álmunk völgye,barátként jöttél,s maradtál örökre. Titkos ábránd kúszottsarlós Hold körében,buja…

Késő van. Haboznék még,ajkamon szavak némultak.Ismerni nehéz a lehetetlent.Te csak állsz némán, várva. Várod testem dallamát,mely győzne, ha hallanád.Pilláid hunynak, felémdobott báj nekem kacag. Intenék, de már késő.Kezed tol, szomjút olt’na,a fájdalomét, mely…