(Ajánlás: Komáromi János költőnek)
Hangod alig hallom,
mosolyodban az ősz
huny szemet a gondok felett.
Lépteid lassan járnak
minden mozdulatodban
szíved dallama kíséri az eget.
Nem várt vallomás
mely gyorsan megölelt
hasítja ódon füledben a hitet.
Szemed már nem lát,
csak lábaid visznek
ahogyan elhagyod a tömeget.
Veresegyház, 2004. november 21.
