Mily kegyetlenség önmagamra hagyni,
csendben, hangtalanul áramolni
éjszakák letűnt fényeiben,
és csak azt kérdezni, miért?
Mi megadatott, hirtelen tűnik el,
oly gyorsan, oly igazságtalanul,
semmiként gyűri maga alá hontalanul
az elmúlás.
Mint felhevült ősrobbanás kígyózik szerte szét
ez a tágult világegyetem,
s benne a kiábrándult lételem,
az a szer, mely éhes maradt,
mert lábak alatt a tér
összeomolva ér vissza kezdetéhez.
Vác, 2023.07.06
