Utazom,mellettem a Pilismagasztos vonulata,napfényes hangulataszívemig hatol.Az idő felkarolés pára lepte nyugalma előttleborul minden emlékezetem.Csoda ez, úgy hiszem.Minden magaslata,minden domborulatamiként izgalomba húzzaa vágyakozó lelket,elengedni, elfeledni nem lehet,mert a fény, mi körbe…
Nehéz napom volt.Temérdek súly a vállamon,melyet óráim terhe rakott,csak karjaid védelmére vágytam,arra, mit nyugtató szavaidés egyszerű örömöd adott.
Végre láthattuk egymást újrahosszú napunk után,s gyengéd vágyódásunkszenvedéllyel öleltőszinte szerelmünk jogán.
Fáradt volt az arcod,mélységében…
Végzet vagy életemben,éltető, szelíd kincs,folyók hatalmas ereje,tengerek, óceánok csendje,fák, földek gyengéd mohája,lelkemnek, testemnek kabátja,nekem a legteljesebb boldogság,hűs szellőm tavaszi réten át,magasztos és szikár hegy,szívemben az egyetlen egy.
Veresegyház, 2018.
Légy szabad bennem,boldogságod legyenaz öröm fohásza,áldott szíved békéjeszent a szívemnek.
Légy örök teremtőboldog tükörképedlényem valósága,jósággal szolgáló fénye világ békéjéért.
Veresegyház, 2018.
Megszeretgetted a lelkem,nagy odaadással és gyermeki áhítattalcsókoltál meg Isten színe előtt,mintha én is gyermek volnék.Örömöt szórtál szemeimre,hogy boldogságomat csakTe benned lássam.E fagyos téliségen melengetnek megmost is átfogó karjaid,melyek közt illanó lázamszenvedéllyé növekszik.Arcomhoz…
Kint minden szürke,de Te a szívemben Fény vagy,ragyogásod világombanmély szeretetet hagy.Látod? Most is mosoly vanmegfáradt arcomon,lelkemben kincsként őrizlekátharcolt napokon.
Szép tüzed testembena legszentebb élet,hálával köszönöm mindenszívembe rajzolt képed,és mindent, mit jó tetteidjogán…
Amikor gyenge vagyok, Te erősés felemelsz magadhoz,akár Isten az elesetteket.Amikor lelkem fázik, Te tűz vagy,felmelegítesz és szeretetértvágyó szívemnek adod törődésedet.Segítesz átlépnem az álmok szőttepuha energiákon, és kézen fogva vezetszaz élet merengő sodrain.És vigyázol reám, ahogyan én…
Amikor jobb időkre vágyom,arra gondolok, mennyi jót adsz,s hányszor viszed el szívem kertjéből a gazt,hadd virágozzon az a szeretet,amelyet oda ültettél.S én oly hálás vagyok,amikor mosolyt rajzolsz arcomra,ez szeretetünk öröm pillanata,és ami addig fogva tartotta lelkem,egyszer csak oldódni…
Reád nézek, olyan vagy,akár egy sudár jegenyefa,kinek árnyék öle szívem gazdagát teremti.Az én Fám, ki szent és sérthetetlen,telve a legnagyobb jósággal.Szelíden hajolsz lelkemremegvigyázod minden nappalom,és minden éjszakám.Reám borítod szeretett lényeged,hogy Erdőm nyílva ébredezzen.Csodaként…
Ismeretlen utcákat járok,visznek előre lábaim,túl zajos a tér, de körbeölelnek álmaim:egy varázslatos világ,hol féltő szerelmed karolva fog át,s mit még nem láttam soha,az egy szomorú szívnek méltó otthona.Lábaim lassú lépteinek zajaelvisz… tudom, elvisz majd oda.
Veresegyház, 2018. július 12.
Halkan suttog a szél lomhán lengeti a nyár zöldellő színeités a világ kék egében lágyan úszófehér felleg csendjeit.Bőséggel hordja hátán a földmegtermett messzeségeit,és sárgára festett napraforgó bájhullámzik szeretve itt.Suhogó vad szárnyak lebegnek,hasítva rebegnek szabad tereken,könnyes…
Bent a mélyben némán lüktet a fájdalom,múlt emlékek kínjaszorong torkomon.Magába húz a sötét tér,homálytól fedve érvilágtól világig,és sóhajokba fonódikkönyörtelenségeéjjeltől hajnalig.
Magány minden lépés,és minden kérdésmár feleslegessé vált,akár azok a sokszor elmondott, áldott imák,és ott bent…
Szürkül már, a sok szín hamar fakó lett,a tó, a nádasok mind megpihentek,már írmagja sincs a fákba kapó szélnek,a récék, a gerlék mind védelmükbe tértek.És halkul...A lomha narancs fény még int,búcsúzva hagyja háta mögött a kínt,a kínt, mely ember szívében ég,a kínt, mely szorongón vergődik még.S…
Mindig el kellett fogadni azt, amit az élet adott,akkor is, amikor a szívfájdalmában haldokolt.Erővel kellett bírni a lélektúlnövő terheit,a „mi lett volna ha…”eltékozolt tetteit.
Érezni kellett a magányos,könyörtelen napokat,hogy bízni kell, mert a holnapcsakis jót hozhat.Aztán újra csak…
Elengedni, hagyni,menni, mennitovább,nem nézni visszas az okát semminek.Oh teremtő istenekti teremtők,élettel játszó erők,nem nézitek a lélekhogyan sorvad magába,hangtalan ellenállásbahogyan ütközik,fényes mécse hogyan törika reménynek.E világban közönnyel mérnek.Elengedni, hagynis menni,…
Mondd, láttad a hajnal mosolyát,amint a vérvörös napmessze a domboldalak lankás árnyain átködbe szórta remegő saját magát?Láttad az eget,ahogy a Pilis felett tompán kerekedett a hold,ahogy maga után húzva sötétjétmég álmosságot hord?Láttad? Mondd, láttad,miként gyúltak ki messzeazok a narancsos…