Megszeretgetted a lelkem,
nagy odaadással és gyermeki áhítattal
csókoltál meg Isten színe előtt,
mintha én is gyermek volnék.
Örömöt szórtál szemeimre,
hogy boldogságomat csak
Te benned lássam.
E fagyos téliségen melengetnek meg
most is átfogó karjaid,
melyek közt illanó lázam
szenvedéllyé növekszik.
Arcomhoz ér simogatásod.
Olyan puha. Épp csak megérinted
lényegem, és már jól tudom,
fontosabb ez mint valami kábulat,
talán örök érvényű csodás érzelem,
mely magával ragad és visz, visz
végtelen, de közös utakon
Veled.

Vác, 2018.