(Kleóhoz)
Barátom a kutyám, fekete,hatalmas gomb szemeikezemet figyelik, s engem,mikor csókolom és szeretem.
Piros nyelve lóg, ha fut, s kérvalamit, lázadni sosemengedett, hűségét elém tárta,lelkével szeret, ahogyan én őt.
Ajándék, ha bújik hozzám,apró buksijával kacsint…
Visszanézni már nem tudok.Ábrándjaim elillantak, mintReményeim, melyek szerettek.
Arcom pír, mint a lemenő nap.
Boldogság öleli szívem,Oltalma nem hervad sosem.Lassú harag alszik.Derengve néha hallatszikOstoba hangja, de nem győz.Gyáva marad valahol.Sírás apad, cseppjei…
Olvad már a hó,mint kint, úgy lelkemben istavasz virágzikmég bágyadtan, de erővel.
Csöpörög az eresz,hangos cseppek táncavibrál lelkesen,kacagnak a világra.
Friss szellő susogfenyők hajlatában,hol egykor fehér hó lüktetettfáknak odvában.
Apró madarak bújtakrejtekükből,…
Mesélnék még neked,ajkamat elhagyott szavakbirtokolják szüntelen.Ellenük küzdenem nehéz.
Hallgatod, bár látomgondolatod mást diktál.Felém dobott pillantásodfájdalmakat sodor elém.
Én nem vagyok gyáva!Mit hittem, most is hiszem.Ha erőm nem hagy el,küzdeni vérig fogok!
Az élet…
Csendes voltál, mint az ősz,mely a télre készül.Lelked élt, de holtnak tűnt,szemedben a varázs megszűnt.
Hangos gondolatodmeredten bámulta hű szívem,mosoly most elhallgatott,tépett testünk csak állt.
Puszta kérdések táncoltaka levegőben, puha ajkadEgymáshoz ért,választ várt…
Már elfáradt a testem,izom, erő most kevésahhoz, hogy teljében éljen,szomorú a szívem.
Melengető érzések kihűltek,úgy, ahogyan vágyam isirántad élt, de már holttájakon kavarog.
Teher voltam lelkednek,mint egy nehéz kő.Hazudni nem tudtamneked szólt féltő szavam.
Intve…
Az eget mozgatom, s félek.Az erő, mely bennem honolt,most elszabadult, szétszéledt,messzi valóságból ábrándot tépett.
Gyáva volnék, hogy tovalépekoly gyarló létem haragjától?Bágyadt lelkem óhajért csap:bár volnál te is, mint én, olyan.
Mentenélek, de már késő.Káromolt…