Miért nem feled az idő?
Jövő fájdalmában sodródom,
nem enged szavak hangja,
mely gyengéden szeretett.

Már zavarlak rég,
mióta lelked megváltozott.
Szeretted a szép meséket,
de most nem hallgatod.

Szívedből elröpült a nyár.
S te otthon vagy már,
ott, hol mindig is voltál.
Meleg biztonság házad.

Miért nem gondolsz rám?
Sosem látod barna szemem
hogyha sír. Reszketve áldja
a víg múltat, mely messze jár.

Már zavarlak rég!
Tudom, hisz ajkad dúdolta
gondolatod fejemben él,
s minden nap eltanácsol.

Veresegyház, 2004. február 23.