Ha átölel az éjszaka,
körém fonódik, s lágy hangja
andalít, kinyitja kapuit
lelkem börtönének,
s nem fájhat se bánat,
se szomorú ének,
mert a csend követ,
mennyekbe emelve
szorítva szeret.
Veresegyház, 2011. június 16.
Ha átölel az éjszaka,
körém fonódik, s lágy hangja
andalít, kinyitja kapuit
lelkem börtönének,
s nem fájhat se bánat,
se szomorú ének,
mert a csend követ,
mennyekbe emelve
szorítva szeret.
Veresegyház, 2011. június 16.