Élni sem akarok,
ha előbb te lépnéd át
a lét isteni fénykapuját.
Akkor szürke lenne minden,
számomra zord és ismeretlen,
miként kallódva és vívódva
vágynám vissza lépteid…

Nem hagyhatsz egyedül megint!

Tudom, a felhők…
Azt mondtad,
onnan lógatod lábaid,
és figyeled lelkem
elárvult álmait.
De nem viselném el
a nélküled fájdalmat,
hiányodban hiába lenne
nyugalmas uralmad…

Veresegyház, 2012. november 13.