Bármennyire is változik köröttem a lét,
ne legyek soha lelkemnek farkasa,
maradjak csordogáló erdei patak édes vizének igaza.
Tégy lakatot számra eljövendő napjaimnak békessége,
maradjak elfogadó és szelíd, ki csendben e létezés ébersége.
Kerüljem a méltatlant, a gőgöt, az egyensúly bomlását,
önmagam hűségét őrizzem e halandó földi úton át,
és soha ne álljak be a kijelölt sorokba,
teremtsek új irányt, mi a régit fölülmúlja.
Kitörni merjek béklyómból szeretet szabadsága címén,
ítéletem törvénye maradjon csak az enyém.
Engedjem az igazságot lényemen áramolni,
s engedjem lényegem istenben megpihenni.
Bárhogy is cselekszik meg mások e világot,
bennem fény világítson minden kijáratot.
Szolgálat erényével formáljam a búskomor képet,
adjak az embereknek erőt és rendületlen hitet,
hogy megtapasztalhassák a csoda váratlan erejét.
Ez legyen így! Hogyan is lehetne másképp?!
Bármi is változik, az legyen mindig érték,
én másoknak csak adjak: jót, szépet, áldást és békét.

Vác, 2022.10.20.