Pazar már az erdő,kocsányos tölgyről esőfalevelek bájától.Fele zöld még, s fele sárga,ahogy szárnyalnapbarnított ágáról. Szél támad a fellegekben,átsuhan a lombos renden,szállanak a színek.Olyan ez, mintha Isten keze festett volnavidám, őszi képet. Veresegyház, 2012.…

Kérges hátaát, bejárjaévnyi idejét. Sötét háncsajól formáljaszéles erejét. Illat, nedűnagy tetejűlombja hullik el. Őszi időkis temetőalatta élet kel. Veresegyház, 2012. október 7.

(Kasza Béla költőnek) Lélegző fűszálak selymes érintésefeje alatt vánkos.Messzire van még a város,de lépteiből fáradtság búvik,kit elnyűtt lábai hosszú útra vitt.És pihenne, csak pihenne még,hisz erejéből fogytán a lég.Fényesen szelídül tájára az égde indulnia kell,…

Nem tudom, mi ez,de az biztosan.Valami szárnyalás,valahol magasan. Megannyi zöld is vanmeg narancs és kék.Öröm vesz körbeés nyugalom még. Nem tudom az okátde nagyon is létezőbennem is, messze ishangosan lélegző. Tán nem várt csoda.Őszben nyíló álom?Már nem tudommi a…

Lomha Duna ágábanhűs hullámok ülnekköves part szélébencsobogók terülnek. Csendes föld nyománfénnyel fest a napszikrázó idejébenvíg melegséget ad. Szeptember havában járaz év ódon kerekemég mindig zöld a tájde már őszülni szeretne. Szeretne még más isboldogságban…

A nélküled nem,csak a veled idő az,mely boldoggá tesz,melletted éltmeghitt napokat,mikor újra hallomhangodat.Ne félj...Nem jő több éj,mi fakón ölel körbe,s nem lesz több érzésreszketve. Csak mi leszünk,az árnyék és fényegybe vetve,amikor a hold sietnapot követveegyütt,…

Valahogy abban az eltorzult világbannevesincs érdekek közt vesztettemel a boldogságom.És most nem találom...Úgy emlékszem, lilából hajló ezüstszínű volt,de az előbb még itt kóborolt, akár a szél,mely üres házak fölött semmit mesél...Épp szívemből tépett…

Tétovázik...Miben hittabban rabja lészen,heves, mosolygósképpenlélek egy hazudott világban. Pedig azt láttamugyanúgy akarja éveken túl. De túl kemény a földés túl sivár a táj,ha a lélek önmagában fáj,mert nem lehet vele.Táncolna, énekelnecsak láthassa…

Hold rejtette fényét zártafémezüstös karikába.Ott három borostyán izzott,de ő csak mosolygott…Ujjamra húzta vallomását,rám csókolta földi nászát. Veresegyház, 2012. június 4.

Csend hallik a messzeségben,mikor az alkony éppenmagára húzva sötétjétlelkére simítja kedvesét,s ölelve borul rájuk a lét. Veresegyház, 2012. május 17.

Emlékszem, olyan volt az érintése,akár egy puha paplan.Mohón vágytam minden rezdülését.Igazi varázsló volt...Elhessegette sötét felhőimet,melyek gondjaim köré gyűltek.Szép, szelíd arcamosolyban fürösztötte a napot,s mintha szárnyakat növesztett volna...Megtanított…

Önmagammal való küzdésminden egyes sora közömbösség magába zártamagányom lángoló fényeit,mert a szív reménye ittnem helyénvaló. Túl halk a szó,haza várna az álmodásegyszerű terekbe ívelne áta más és karod féltő melege,ha lehetne... Lenne csend és…

Megvárom a májust...Tán más világ lesz majd,Tán olyan, melyben nem hajtvárakozás.Ha szótlan is, de nagyon máslett mindena sok álom közt megkövültIstenteremtő erejea fák kérgébe rejtveszerelmeit. Veresegyház, 2012. április 30.

Mit tehetnél, ha megfáradt,bár zabolátlan szíved igazáért küzd?Sok az ellenvetett szó,a kapzsi gondolat,mégis fáradhatatlan benned az érzés,mely szinte megvált, ha reá gondolsz.Tiszta valójában ott az áhított nyugalom,mely nem csak kedélyállapot,de valóságos átalakulásebben…

Valami édesen lágy érzéshozta tűzbe tested,a gyengédség, a bujaság,ahogyan te kerested…Most téged táplál,szeretve talál bennedforrongó vágyakatölelő szerelmet. Veresegyház, 2012. február 29.

A titokzatosság vonz,az az újszerű látomás,mit magad elé festesz,mintha valami mást látnála való helyett.Még ellenkezelés rejtett vágyad hordodelőtted simuló utadba.Álmodni próbálsz,valami kudarc nélküli világot,és kitárod lelkedszétrebbent szárnyait Veresegyház, 2012.…

Miért is várnék már?Eldöntött szavaid vérző sebekethagytak maguk után.Akartam, nagyon.Tán túlságosan is,felejteni múltat,s életemet veled kinyitni.De lassan elcsorgott terünkbenhátrafelé léptek útjaidés te megrekedtél az időben. S most… most fájdalommalesdekelsz magányos…

Csillag vagy te is,ugyanaz, mit különbséged fed,alkotó erődben Isten jobbjaontja szabad akaratods nem tagadhatod,hogy e föld felettte teremted az eget. Veresegyház, 2012. február 18.

Ölt a lánghun föld romjai felett,s míg bent a szó,kint kérdésre várószéttört darabok...Ki összerakva hagyottmúlt emlékeket,sok kérdésre adkevés feleletet,mi válaszként kirakó: Égbe érő fa az élet,látván a sok nemzetet,Pannon földben rég nyugszika megváltó…

Hideg lett.Nyárias tavaszbóllábam elé hullott az eső.Nem tudom hová tűntaz a tétova szellő,mely hangodat hordozta.Kerestem a hegyek mellett,de a Duna, fodraiba mostahullámzó arcod is. Veresegyház, 2012. február 14.