Telihold kopog az ablakon
szép pilládra már álom vetült
könny csorog az arcomon
mert az éjszaka túl elvetemült.
Elválaszt bennünket sok utca és tér
te ott pihensz csendben, s nyugodtan
itt a gyász lassan lelkembe ér
de reggelre elmúlik biztosan.
A kinti árnyak lágyan suhannak
álmokat igéznek megfáradt szememre
látlak még magam előtt
bár buta szívem egyre csak feledne.
Látom, ahogy kezem fogod
és arcomról csorgó könnyeim törlöd
a te szemeidben is rajzolódik
minden elvesztett örömöd.
Égető most az éjszaka
még égetőbb minden pokolnál
az a sok fájdalom most összegyűlt
hozzám eljönni bár tudnál...
De elválaszt bennünket sok utca és tér
te ott pihensz csendben, s nyugodtan
itt a gyász most már lelkembe ért
de reggelre elmúlik biztosan.
Veresegyház, 2012. december 29.
