Lehúzott redőny mögött
ruhátlan testünk köré,
lágy homály szökött
és simogató ujjad arcomról,
vállamon keresztül,
mellem ívéig húzta
gyengéd vonalát.

Odaát, a kint zajában
messze tűnt a pillanat,
s ahogy átadtad magadat
a láznak,
remegő combjaim közt
megbúvó izgalmad,
utat tört magának.

Ágyra döntött a vágy
vérforrongott akarása,
összekulcsolt ujjaink fölött
lelket védett gyermeki szorítása.

Pehelypaplanba süllyedt,
izzadt testünket
szenvedély hajtotta,
úgy szorítottál magadhoz,
ahogyan még soha.

Hevessé vált az idő is,
szétporladt minden látomás.
Gyönyörrel hált az élvezet,
ahogy az elfáradt,
pihenni vágyó megnyugvás.

Veresegyház, 2012. október 22.