A reggeli Nap fénye,
Puhán égeti testemet,
Tündöklő, sárga színe,
Életre kelti lelkemet.

Anyám barna haja,
Nevető arcát mossa,
S langyos szél habja,
Bőrét simogatja.

Világoskék szeme,
Mosolyt dob felém.
Erős tekintete,
Tükör a szívén.

Olyan az a tükör,
Melybe, ha belelátsz,
Szeretet tündököl,
S oda visszavágysz.

Boldog a természet,
Hogy egy anyát szerethet,
Aki harminchétszer öregebb,
S mégis a legszebb!

Tura, 1996. július 20.