Válóczy Szilvia: Zsó
2022. november 11. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Zsó

Hála tölti meg a szívem, amikor Reád gondolok,
drága bölcsességed szívemnek hű ajándékod,
napfényként melegít fel mosolyodnak szépsége,
ölemben melengetett lelked lelkemnek büszke fénye.

Ma is úgy szeretlek, mint a legelső napon,
mikor először tarthattalak karjaimban azon a hajnalon.
Fáradt voltam, de te olyan gyönyörű, ahogyan ma is,
e gondolat boldoggá tesz és a fellegekbe visz.

Ártatlan lényedből nyugodt fény könnyezte szemem
apró kezed gyengéden fogtam, ahogyan ma is teszem.
Reggelem első napsugara vagy, szeretett kis kincsem,
nyári eső zuhogása, erdőben édes illatú rejtelem.

Fürdőzéskor vidám csobbanás, kacajok örömteli bája,
télvidéken kipirult nevetések közt havas szán húzása.
A közös puding mindig forró és finom lett,
mert beletetted a kicsi szíved és a lelked.

Csoda vagy, könnyeimmel játszó mély szeretet,
kinek álmomban egy Angyal édesanyát keresett,
mert vágytam Reád, én büszke, kis Angyalom,
ahogyan én, úgy te is nagyon szeretsz, tudom.

Hála tölti el szívem minden lüktető kis szegletét,
mert boldog vagyok, életem veled annyira szép,
eszményed erős és tetteid mások felé mind oltalom,
azt kívánom, Isten áldása kísérjen életutadon.

2022. 11. 11.

img_20211205_154814_400.jpg

süti beállítások módosítása