Sokszor gondoltuk máshogy. 
Míg bontogattam szárnyaim,
te útra terelted álmaim,
vigyázva jövőm
tanulnom kellett,
a nagybetűs nehézségek árán
hogyan egyensúlyozzak
az élet jóságán.

Két kezed munkájával
megadtál mindent,
ami csak egy gyermeknek kellhet,
vigyáztad napjaim megharcolt
ifjonti terheit,
így nap, nap után őrzött
akaratos lényemben
gyökeret vert a hit.

Atyai szigorod megnevelte
bennem a zabolátlanságot,
mely szabadság után vágyott
letétbe helyezve terveim
hagytad, hogy megkövessem
szívemmel könnyeim.
Pihenő kedvedben nyugalom
adta a példát,
engedted, hogy lényem
megvalósítsa önmagát.

Köszönöm Apa,
hogy engedni tudtad
szárnyaló önvalómat,
hogy félelmekkel teli világomban
a fény útját megmutattad.
Köszönöm, hogy büszkeséged
ma is a nyomomban halad,
hogy mély szereteted
mindig velem marad.

Fót, 2022. 11. 20.