Az életben sok csalódás ér,
s neked tűrnöd kell még,
hiába csordul szívedből vér,
a fájdalom nem törik szét.

Anyaga kemény, mint a gyémánt,
nincs hatalmad felette,
szívedbe barázdákat szánt,
súlyos kínok közepette.

Egyetlen orvosság számít,
s az sebed begyógyítja:
a múló idő, mely segít,
bánatod lassan feloldja.

Azután már nincsen más,
csak a csendes megnyugvás.

Aszód, 1996. március 28.

(Megjelent a Turai Hírlapban)