Halkan suttog a szél lomhán lengeti a nyár zöldellő színeités a világ kék egében lágyan úszófehér felleg csendjeit.Bőséggel hordja hátán a földmegtermett messzeségeit,és sárgára festett napraforgó bájhullámzik szeretve itt.Suhogó vad szárnyak lebegnek,hasítva rebegnek szabad tereken,könnyes…
Bent a mélyben némán lüktet a fájdalom,múlt emlékek kínjaszorong torkomon.Magába húz a sötét tér,homálytól fedve érvilágtól világig,és sóhajokba fonódikkönyörtelenségeéjjeltől hajnalig.
Magány minden lépés,és minden kérdésmár feleslegessé vált,akár azok a sokszor elmondott, áldott imák,és ott bent…
Szürkül már, a sok szín hamar fakó lett,a tó, a nádasok mind megpihentek,már írmagja sincs a fákba kapó szélnek,a récék, a gerlék mind védelmükbe tértek.És halkul...A lomha narancs fény még int,búcsúzva hagyja háta mögött a kínt,a kínt, mely ember szívében ég,a kínt, mely szorongón vergődik még.S…
Mindig el kellett fogadni azt, amit az élet adott,akkor is, amikor a szívfájdalmában haldokolt.Erővel kellett bírni a lélektúlnövő terheit,a „mi lett volna ha…”eltékozolt tetteit.
Érezni kellett a magányos,könyörtelen napokat,hogy bízni kell, mert a holnapcsakis jót hozhat.Aztán újra csak…
Elengedni, hagyni,menni, mennitovább,nem nézni visszas az okát semminek.Oh teremtő istenekti teremtők,élettel játszó erők,nem nézitek a lélekhogyan sorvad magába,hangtalan ellenállásbahogyan ütközik,fényes mécse hogyan törika reménynek.E világban közönnyel mérnek.Elengedni, hagynis menni,…
Mondd, láttad a hajnal mosolyát,amint a vérvörös napmessze a domboldalak lankás árnyain átködbe szórta remegő saját magát?Láttad az eget,ahogy a Pilis felett tompán kerekedett a hold,ahogy maga után húzva sötétjétmég álmosságot hord?Láttad? Mondd, láttad,miként gyúltak ki messzeazok a narancsos…
Sosem akartalak bántani,még szavakkal sem,intelmem csakis értünk szólt,hogy a tanult hibákbólmegmenthessük a jót.
mindig veled akartam tenni,mit elénk adott az Isten,hozzád folyamodtam,amikor alább hagyott az éltető erő bennem.
Mert egészünknek én csaka fele vagyok, nélküled előre nem mozdul…
Bízom abban, hogy jól vagyés jól telnek napjaid,mint tudod bennem szavak törtek,s az van, ami adatik:némi öröm, miközbenfinom étek éri számat,és megbánt percek, mikénthozhatom helyre hibámat,hisz mind tévedünk,amikor valami, valamifájdalmasban hiszünk.
Tudom jól, gyakran ott rontom el,mikor az időt…
Mennyire nyomasztó az érzés, ahogy anehéz fájdalom végiggördül a testen,fáradtan és elesetten lépdel egymás után a láb,mintha nem tudnák merre tartanak.…és odabent a lüktető szív keserve zúgva jajong,a hiányt mérő hajnalon, mikor az elme csak búg,értelmetlen vitákat vetít és nélkülözést,suttogott…
Ajánlás A.-nak szeretettel
Oly tiszta a lelked,harmónia szeretetedpille könnyűvé áldja a napot,mert minden akaratodjósággal tanítva hagykincseket szívemen.
Veresegyház, 2017. december 11.
Önnek én túl gyerek vagyok.Minden röpke álmom egy lába alatt zúzott falevél,s mit a lelkem ábrándoz,az eszméjének mit sem ér.
Hiába adom én csordultigkét kezébe tiszta szívem,ha szabad szavam adom,figyelme akkor sincsen.
Fontosabb minden tette,mely napjai közt temeti,fájó lényemet hallgatása…
Biztonságom, gyengéd ölelésed,mely mindig puhán betakar,amint lelkem testedhez bújvaboldoggá lenni akar,és karjaid melegéből az átható nyugalom,csodával tölti lényemés én hagyom.
Lélegzeted, éltető lényegem,erős szorításodban maradnialélva, érzékenyen,ahogyan az éppen elalvó, apró…
Ma a Pilis haldokolt. Élénken sötét kontúrjábavérvörös nap kapott ésúgy hatott, többé nem akar felkelni.
Fekvő, zöld ölű asszony,mindig más benned a fájdalom.Most túl szürke, ahogyvégig kísér utamon.
Faggyá dermed rajta az est,élettel teli halma mégis lázasan pihen...Nagyon fáj ő is, úgy…
Ami fájdalmat érez a szív azt nem érezheti senki sem,amit elvett az idő, azt vissza nem adhatja semmi sem.Amit mély hittel ültettél, azt vággyal más aratott,hiába szerettél szüntelen, ha az ég végig magadra hagyott.
Amit képzelt az elme, s melyben nem volt elég kitartó,amivé csalódás tette a…
Mily tehetetlenség, mely nehéz láncokat fűz emberi sorsokra,ahogy némaság gyolcsa tekeredik csomóba kötve kezeket a hazugságra.Mily könnyű volna a lét, ha végreelőre lépnének a holdat érő lábak,nem görbülne kínja fölé egy öröm sem, hálát adna mind Isten hatalmának....és nem szidná az eget a magára…
Mily boldogok vagyunk,mikor egymás közelségeszebbé teszi a napot!Vágyni már mást sem karok, sem szemek nem akarnak, hisz szövetségünk mélységeszirtekig emel, Isten otthonába,hol a szerelem az általános fizetőeszköz.
Vác, 2017. szeptember 6.
Muszáj hinni a jót, mert a szívcsak szeretni tud, s ha megszakad is,értelme ott van, ahol Isten fénye,az egyetlen, mely vigaszba mártjaa megfeszült életet.
Vác, 2017. szeptember 8.
Istenem, vedd vissza a lelkem,mert e földi halandóságban csak elsorvad.Szeretni színültig képes, de a jójóságába vissza nem fogad.Elárvul a lét messze járó lábaim talpalatnyi részében,nincs ott se sarj, se élet, csak a halál jár sötétség képében.
Oh halál, elmémig vetülten suhanj,de lényegemből a…
Csillagok közé rejti az éj,jól van ő... többé ne félj,mert kósza lelke ím hazatalált...Nézd, kineveti a halált!
A száműzött lét most fényre derül,fehér a tér fent Isten körülés ő ott lakik már, angyal és szép,szárnyaival szeret és örökkön véd.
Vác, 2017. augusztus 20.
Ajánlás Neisz Gábornak
Légy tenger, ne hömpölygő folyó,mi csak zubog és zuhan sziklákon át.Lassú víz légy, nyugodt és végtelen,mely folyamok előtt józanul pihen.
Zúgó habjaid hadd merüljenek,fogadd magadba életnyi kincsed!Légy kitartó, akár a tenger,remélj, higgy, akkor is még egyszer!
Bízz…